Seite 167 [167]
OCR
ARISTOTELES ATHENJA: ALLAM ES DEMOKRACIA utat Cicero kifejezetten a harag — biintetés — békiilékenység — megbocsatas gondolatsoranal idézi: ,,A biintetésben legkisebb helye sincs a haragnak. Aki dühében fenyít, sohasem tartja meg a középutat a túlzó szigorúság és az enyheség kézétt. Egyetértenek ezzel a peripatetikusok is, és joggal.”°”° Az ókori szerzők tanúsága szerint Aristotelés mintegy négyszáz könyvet írt, amelyek tárgya igen széles érdeklődési kört mutat: fizika, csillagászat, meteorológia, állattan, orvosi tudományok, logika, etika, szónoklattan (retorika), zenetudomány, pszichológia, vallástan, műszaki tudományok stb." Tragikus, hogy ezek az írások túlnyomó részt elvesztek, eredetiben egyik sem maradt az utókorra. A középkori és újkori ásatások során néhány töredék mégis napvilágra került, így például az athéni államról szóló értekezés, amely 1890-ben bukkant fel egy papirusztekercsen. Valószínűleg Aristotelés összehasonlító tanulmányaiból származik az írás, amelyben százötvennyolc ókori államberendezkedést elemzett. Aristotelés tanait tehát többnyire nem saját írásaiból, nem saját fogalmazásában, hanem tanítványai feljegyzéseiből és az utókor kommentáló irodalmából ismerjük." Munkásságáról közvetve alkothatunk képet: tudjuk, hogy Kr. u. 200 körül még eredetiben lehetett tanulmányozni írásait, tehát a Kr. e. 4. századtól eltelt mintegy hat évszázad ókori szerzői ismerték, olvasták és feldolgozták munkásságát. Az elveszett írások tartalomjegyzékei arról tanúskodnak, hogy filozófiai-bölcseleti téziseit Aristotelés is többnyire párbeszéd (dialógus) formájában fogalmazta meg. A politiké techné, a politika alapvető elemeit taglaló előadásai nyolc könyvben maradtak ránk; ezek valószínűleg Kr. e. 336—322 között keletkeztek. Megértésükhöz nélkülözhetetlen a , Nikomakhoszi etika" ismerete, hisz Aristotelés világában a politika és az etika szorosan összefonódik. Az etika az individuum, a társadalomban létező egyén magatartását szabályozza, míg a politika a közösségben, az államban való létezés alapvető szabályait tárgyalja. Platón Az Állam című művétől eltérően, Aristotelés nem az ideális állam utópikus modelljét keresi, hanem a reálisan létező görög államok törvényei, állami berendezkedése alapján, az empíriából 576 Cic. off. 1,89: Prohibenda autem maxime est ira puniendo; numguam enim iratus gui accedet ad poenam mediocritatem illam tenebit, guae est inter nimium et parum, guae placet Peripateticis et recte placet. A magyar fordítások Havasi László munkáját követik. 57 Chambers: Aristoteles, 9 sqq. ismerteti az elveszett munka töredékeit is. 578 Uo., 75 sqq. s 166 "
