Oldal 154 [154]
4. TERMINOLÓGIA ÉS JOGI TARTALOM
A helyzet azáltal is súlyosbodott, hogy az államkincstár szinte teljesen
kiürült, az állam anyagi tartalékai kimerültek." A kilátástalan helyzetben
a praetor Rómában az állami megbízásokban általában involvált üzletem¬
berek köréhez fordult: azokról a vállalkozókról volt szó, akik a megelőző
években az állammal kötött szerződések révén tetemes nyereségre tettek
szert. A praetor azzal a kéréssel fordult hozzájuk, hogy a Hispániába szánt
fuvart kivételesen hitelbe (az ellenszolgáltatás, a fuvardíj utólagos megfi¬
zetése mellett) vállalják el. A societas publicanorum, az állammal szerző¬
dő vállalkozók testülete megvitatta a praetor kérését: alapjában hajlandónak
mutatkoztak a fenti feltétellel is szerződni, de kértek néhány privilégiumot
az államtól. A vállalkozók által igényelt privilégiumok között szerepelt
a szokásos szerződési formula egyik lényeges pontjának módosítása: a ten¬
geri veszélyt ne a fuvarozó, hanem az állam viselje."" Azaz, ha a hajó és
rakománya vihar vagy ellenséges támadás következtében elvész, elpusztul,
az állam viselje a kárveszélyt: guae in naves imposuissent [...] vi publico
periculo essent.°”’
Az idézetből a contrario következtethető, hogy a békeidőben megkötött
fuvarozási szerződésekben az állam ezt a specifikus kockázatot áthárította
a magánszemély vállalkozó szerződő partnerekre. A Livius tudósításából
ismertté vált történet végkimenetele mutatja, hogy az állami szervek álta¬
lában igen okosan cselekedtek, amikor a kockázatot a magánszemélyekre
hárították. A pun háború forgatagában a publicani (az állammal szerződő
vállalkozók) egy része ugyanis ravasz spekulációkba kezdett a könnyen
kihasználható szerződéses mozgástér ismeretében: a behajózott rakomány¬
ról hamis papírokat állítottak ki, majd szándékosan elsüllyesztették a ha¬
jokat a nyilt tengeren, hogy ,veszteségiiket” vis maior klauzulára hivatkoz¬
va az ällamtöl követeljek.°'?
A görög tengereszmiliöböl származik a Philogelós ókori viccgyüjtemeny
egyik tréfája, amelynek poénja az ügyes kockázatallokáció szabályainak
kifordított értelmezésében rejlik (81. $).°'? Eszerint egy skolasztikus tenge¬
ri útra kelt, majd hajója viharba került. Az útitársak életükért remegve,
kétségbeesve jajgattak, mire ő így szólt hozzájuk: , Miért vagytok ennyire
zsugoriak? Én tíz drachmával többet fizettem, és a kapitány veszélyére
u
15 Jakab: Consensual Contracts, 90-91.
A másik feltétel a katonai szolgálat alóli mentesítés volt saját maguk és családtagjaik számára.
17 V6. Jakab: SEG XLVIII 96, 114; Alfons Bürge: Der Witz im antiken Seefrachtvertrag.
Beobachtungen zur Vertragspraxis im antiken Mittelmeerraum, Index, vol. 22, 1994, 392 sqq.
518 Liv. 25, 3, 10; v6. Biirge: Der Witz, 393 sqq.
14 A Philogelós egy 265 viccet felölelő görög nyelvű gyűjtemény a Kr. u. 4. századból.
516
u
u
s 153 ¢