Oldal 125 [125]
OCR
A POLIS FILOZÓFIÁJA Platón szerint a valódi királyság a lehető legjobb államforma, ahol egy bölcs egyén uralkodik. Ezzel szemben a tyrannis, a zsarnoki állam a lehető legrosszabb.*” Az arisztokráciában ugyan születési kiváltságok alapján verbuválódott szűk réteg uralkodik, mégis ezt tartja Platón a második legjobb államformának."" Az oligarchia viszont, ahol a hatalom alapja a pénz, a második legrosszabb államforma. Az arisztokrácia azért számít Platón szemében jobbnak, mert a nevelés, a kultúra, a tudományok művelése az arisztokrata hagyományok közé tartozik; itt még művelt politikusok kormányoznak. Az oligarchia viszont a léha, lusta, műveletlen rétegek uralmát segíti elő. Végül a demokrácia, a tömegek uralma sem nagyon jónak, sem nagyon rossznak nem mondható; nem ösztönöz semmilyen irányban nagy tettekre, inkább a középszerűséget favorizálja. Platón tanítása az államformák romlásáról nagyban épít személyes, keserű politikai tapasztalataira (Polítikos című munkájában később még egyszer átdolgozza koncepcióját). A történelmen végigtekintve tény, hogy görög földön a korai archaikus királyságokat valóban az arisztokratikus államforma, majd a demokrácia váltotta fel. A tyrannis veszélye (és ténye) többször is kísértett, sokszor hosszú évekig tartott a leküzdése. Platón halála után mintegy két generációval a hellenisztikus birodalmak létrejötte igazolta, hogy a körforgás a monarchiában folytatódik. Hasonló dinamikát mutat a Római Birodalom története is: az archaikus királyságot arisztokratikus köztársaság váltotta fel, amely a Gracchusok idején (Kr. e. 2. sz. vége) érte el legdemokratikusabb formáját, majd viszonylag gyorsan átcsapott a monarchikus államberendezkedés irányába. Platón ideális állama sohasem valósult meg egy reálisan létező görög polisban sem. Elméleti fejtegetései mégis évezredekre befolyásolták az európai állambölcseletet, nem utolsósorban neves tanítványai és követői írásain keresztül." Az általa alapított Akadémia is folyamatosan működött évszázadokon át, amíg Justiniánus császár 529-ben be nem záratta. Platón gondolatai visszaköszönnek a római, a kora keresztény és az újkori európai államelmélettel foglalkozó szerzők műveiben, de arab tudósok is gyakran hivatkoznak rá. A 20. században Karl Popper és Carl Schmitt a platóni gondolatokat felhasználva modellezik a totalitárius államot. 399 Vö. Hölkeskamp: Schiedsrichter, 34—36. 400 Cohen: Law, Violence, 43: ,,In the Republic Plato rejects the notion of the rule of law in favor of the rule of the wisest and best, the philosopher ruler.” Ezt a koncepciöt a Törvenyekben felülvizsgálja, módosítja, mert saját premisszáit megvalósíthatatlannak ítéli. 11 Vö. például Aristotelés és Cicero okfejtéseit, amelyekre alább még visszatérünk. s 124 "
