Oldal 112 [112]
1. PLATÓN — IDEA, POLITIKA ES REALITAS
és Szicíliában járt. Szicíliai kalandja példaértékű, mert jól mutatja a filozó¬
fia és a politikai hatalom közti áthidalhatatlan szakadékot: I. Dionysios,
Syrakusai uralkodója magához hívatta az akkor már híres, idősödő mestert,
és a kormányzás alapelveiről konzultált vele. Platón szemrehányásokat tett
neki, majd azt tanácsolta, hogy cselekedeteiben ne az egyéni haszonszerzés,
hanem nemes erkölcsi értékek vezessék." A tyrannos hirtelen haragra
gerjedt a kioktatás miatt, és azonnal ki akarta végeztetni a filozófust. Csak
barátainak tiltakozása térítette el ettől, de mégis kegyetlen bosszút állt:
átadta Platónt a spártai követnek azzal a megbízással, hogy adja el rabszol¬
gának. A spártaiak tényleg hajójukra vetették és Aigina szigetére hurcolták,
ahol az eladandó rabszolgák közé állították a piactéren. Platónnak az volt
a szerencséje, hogy egy ottani filozófus felismerte, megvásárolta, majd
felszabadította és hazaküldte Athénba.
Szerencsés megmenekülése után, Kr. e. 387-ben alapította legendássá
vált filozófiai iskoláját, amelynek székhelye a városfalakon kívül elterülő,
Akadémos attikai héros nevét viselő liget lett — innen ered a mai napig
használatos Akadémia elnevezés a tudományok székhelyére.
A Platón által alapított Akadémia évszázadokig virágzott, az ókori tu¬
domány és műveltség jelképévé vált, amely még több mint ezer év múltán
is csodálatra késztette a reneszánsz, majd a klasszicista Európa szellemi
világát. Jó példa erre Raffaello híres festménye: a neves művész 1508-ban
pápai megbízásra fogott a kép elkészítéséhez, amelynek középpontjában
Platón alakja látható (a művészettörténészek szerint Leonardo da Vinci
arcvonásaival). Jellemző, hogy az idős filozófus az ég felé mutat ujjával —
ezzel is utalva korszakalkotó utópista elméletére az ideákról.
Ez az elmélet alapvetően korának két súlyos válságára reflektál: az ál¬
lamra vonatkozó elméletek válsága és Athén politikai válsága.?? Athén az
állandó perzsa fenyegetés, a peloponnésosi háború, majd a makedón befo¬
lyás előretörése árnyékában igyekezett egyensúlyozni, megőrizni politikai
rendszerének vívmányait. A kontextushoz tartozik, hogy Athén felnőtt
férfi polgárainak száma húszezer és harmincezer körül mozgott abban az
időben; az athéni demokrácia néven ismert államrend erre a létszámra volt
kidolgozva, ezen keretek között tudott viszonylag jól működni."
357 Vö. ehhez a ponthoz Ehrenberg: Der Staat, 165.
358 A korszakhoz vö. Gschnitzer: Griechische Sozialgeschichte, 132, aki Athén és Spárta küzdelmét,
a poloponne&sosi häborüt „furchtbarer Zusammenstoss” gyanänt jellemzi (Kr. e. 431-404). A hä¬
ború borzalmairól írja Ihukydidés 5,84, hogy az ember állati természetét hívta életre.
359 Arist. NE 1170b; vö. Gschnitzer: Griechische Sozialgeschichte, 133.
s 111"