Oldal 107 [107]
OCR
ATHÉN VÁLSÁGBAN — SOKRATES FULLANKJAI A vádbeszéd elhangzása után Sókratés védébeszéde kovetkezett;*” ez volt a filozófus utolsó nagy nyilvános fellépése. Igyekezett kiforgatni a vád érveit — például a daimonionjainak az emlegetését annak bizonytékául hozta fel, hogy nem lehet ateista, istentagadó. Tagadta, hogy bármi köze lenne a természetfilozófiához, és a gazdag athéni ifjakkal folytatott vitáinak céljaként nem azok megrontását, hanem éppen kiművelését, erkölcsileg jobbá tételét jelölte meg. Többször hivatkozott a delphoi-i orákulumra is, még tanút is felvonultatott ennek igazolására. A politikai vádaskodások elől igyekezett kitérni, Anytos felvetéseire pusztán saját semleges magatartására tudott hivatkozni a Harmincak uralma alatt.%* Ekesszöläsa, logikus érvelése talán túl magasan szárnyalt — mindenestre nem bizonyult elegendőnek a negatív előítéletekkel odaérkező, a nép soraiból kisorsolt egyszerű emberek, az ellene bőszült bírák meggyőzésére. Sókratés védőbeszédét elsősorban két híres tanítványa, Platón és Xenophón tolmácsolásában ismerjük. Ezekből a forrásművekből is kitűnik, hogy a filozófus igen nehéz helyzetben volt: nem pusztán a keresetben foglalt vádpontok ellen kellett védekeznie, hanem a városban már régóta kerengő pletykákat is semlegesítenie kellett volna, hiszen a bírák számára kijelölt, sorszámozott padokon szorongó ötszázegy esküdt az athéni közvéleményt képviselte. Különösen nehéz volt eloszlatni az , istentelenség" vádját, de az ifjúság megrontása is olyan vádpont volt, ami ellen nehéz jó védelmi stratégiát kidolgozni. Ez a vádpont igen érzékeny és veszélyes volt, hisz Sókratés több tanítványa is demokráciaellenes politikát folytatott. Platón írásaiból mintegy hatvan tanítvány nevét lehet rekonstruálni, akik közül pusztán öt tartozott a demokrata párthoz." A tanítványok népes táborából többen álltak bíróság előtt szakrális kihágások vagy állam elleni bűncselekmények miatt, néhányat közülük in absentia halálra is ítéltek."" Sókratés két leghíresebb tanitvanya és baratja, Alkibiadés es Kritias 404-403-ban, az oligarchia éveiben aktiv politikai szerepet vallaltak: Kritias a Harmincak extrémista szárnyának vezetőjeként híresült el, és rokona, Charmidés is vezető funkciót töltött be." 342 A védőbeszéd pontjaihoz és problémás elemeihez vö. részletesen Stone: Der Prozess, 215 sqq. 343 Plat. Apol. 32B-D; Xen. Mem. 1,1,18; vö. Hansen: The Trial, 17. 344 Vö. Hansen: The Trial, 27. 345 Hansen: The Trial, 28. 346 Valószínűleg nem véletlenül hangoztatja Platón a Gorgiasban, hogy a tanítókat nem terhelheti felelősség tanítványaik cselekedeteiért; vö. Könczöl Miklós: Ítélkezés és retorika Platón Gorgiasában, in Fekete Balázs et al. (szerk.): Iustitia körülnéz. Tanulmányok a , jog és irodalom" köréből, Budapest, Szent István Társulat, 2017, 104. a + 106 +
