OCR
3. SÓKRATÉS TRAGÉDIÁJA szabad a vizsgált fiunak szemlélni szemérmét." Aristophanés nyilván túloz, túlrajzolja protagonistáinak romlott jellemét, hajlamait, motívumait. De az valószínűleg találó, hogy a nagy létszámú esküdtszékek bírái, az ötszáz vagy esetleg akár ezer-ezerötszáz fő legalábbis részben a kis napidíj vagy a nagyszerű , szórakozás" ígérete miatt igyekezett már napfölkelte előtt a tárgyalási helyszínre és próbált bekerülni valamelyik dikastérionba. 3. SÓKRATÉS TRAGÉDIÁJA De mégis hogyan kerülhetett sor Kr. e. 399-ben, a híres athéni demokráciában egy filozófus halálra ítélésére és kivégzésére? Halálos ítéletre egy olyan perben, ahol a vádlottat tanításai, szavai és eszméi miatt ítélték el? Hypereidés egy fragmentumában később az athéniak szemére hányja, hogy Sókratést epi logois, a szavai, beszédei miatt kényszerítették a halálba." A tragikus véghez bizonyosan hozzájárult, hogy Sókratés valóban folyamatosan és tudatosan provokálta az athéniakat, nem kímélve a politikát, a politikai pártok tagjait sem. Azok szemében, akik Athén ősi erkölcseit akarták védelmezni ellene, Sókratés államellenes szofistának számított. De a szofisták is elítélték, mert szerintük konzervatív, a régi hagyományokhoz ragaszkodó, elmaradott gondolkodó volt, aki még olyan elavult morális értékekben is hinni tudott, mint a , Jó" vagy az , Igazságos" fogalma." Sókratés nehéz természete ellenére nagy hatást váltott ki az ifjúság soraiban is: a fiatal athéniak (köztük sok arisztokrata, előkelő családból származó fiatalember) lelkesedtek érte, egész nap a nyomában jártak, és áhítattal hallgatták. Hamarosan Platón is ezen ifjak egyikévé vált.??" Amint fent már említettem, Sókratés gondolatvilágát nem foglalta önmaga írásba, csak a tanítványai feljegyzéseiből ismerjük nézeteit. Másik neves tanítványa, Xenophón (akiből később híres hadvezér vált), így jellemzi Sókratés működését: , Aztán meg állandóan a nyilvánosság előtt forgott Sókratés. Már kora reggel a sétányokra és sportpályákra sietett. Amikor megtelt a piac, ott tűnt föl, és a nap hátralévő részét mindig ott 329 Hypereidés fr. 59; vö. Hansen: The Trial, 19. 330 Vö. Gregory Vlastos: The Historical Socrates and Athenian Democracy, in Gregory Vlastos (ed.): Socratic Studies, Cambridge, Cambridge University Press, 1994, 87 sqq. 331 Sékratés koranak athéni tärsadalmähoz vö. Welwei: Die Griechische Polis, 192 sqq. + 103 +