Oldal 104 [104]
3. SÓKRATÉS TRAGÉDIÁJA
szabad a vizsgált fiunak szemlélni szemérmét." Aristophanés nyilván túloz,
túlrajzolja protagonistáinak romlott jellemét, hajlamait, motívumait. De
az valószínűleg találó, hogy a nagy létszámú esküdtszékek bírái, az ötszáz
vagy esetleg akár ezer-ezerötszáz fő legalábbis részben a kis napidíj vagy
a nagyszerű , szórakozás" ígérete miatt igyekezett már napfölkelte előtt
a tárgyalási helyszínre és próbált bekerülni valamelyik dikastérionba.
3. SÓKRATÉS TRAGÉDIÁJA
De mégis hogyan kerülhetett sor Kr. e. 399-ben, a híres athéni demokráci¬
ában egy filozófus halálra ítélésére és kivégzésére? Halálos ítéletre egy olyan
perben, ahol a vádlottat tanításai, szavai és eszméi miatt ítélték el?
Hypereidés egy fragmentumában később az athéniak szemére hányja, hogy
Sókratést epi logois, a szavai, beszédei miatt kényszerítették a halálba."
A tragikus véghez bizonyosan hozzájárult, hogy Sókratés valóban folyama¬
tosan és tudatosan provokálta az athéniakat, nem kímélve a politikát, a po¬
litikai pártok tagjait sem. Azok szemében, akik Athén ősi erkölcseit akarták
védelmezni ellene, Sókratés államellenes szofistának számított. De a szo¬
fisták is elítélték, mert szerintük konzervatív, a régi hagyományokhoz ra¬
gaszkodó, elmaradott gondolkodó volt, aki még olyan elavult morális érté¬
kekben is hinni tudott, mint a , Jó" vagy az , Igazságos" fogalma." Sókratés
nehéz természete ellenére nagy hatást váltott ki az ifjúság soraiban is:
a fiatal athéniak (köztük sok arisztokrata, előkelő családból származó fia¬
talember) lelkesedtek érte, egész nap a nyomában jártak, és áhítattal hall¬
gatták. Hamarosan Platón is ezen ifjak egyikévé vált.??"
Amint fent már említettem, Sókratés gondolatvilágát nem foglalta ön¬
maga írásba, csak a tanítványai feljegyzéseiből ismerjük nézeteit. Másik
neves tanítványa, Xenophón (akiből később híres hadvezér vált), így jel¬
lemzi Sókratés működését: , Aztán meg állandóan a nyilvánosság előtt
forgott Sókratés. Már kora reggel a sétányokra és sportpályákra sietett.
Amikor megtelt a piac, ott tűnt föl, és a nap hátralévő részét mindig ott
329 Hypereidés fr. 59; vö. Hansen: The Trial, 19.
330 Vö. Gregory Vlastos: The Historical Socrates and Athenian Democracy, in Gregory Vlastos (ed.):
Socratic Studies, Cambridge, Cambridge University Press, 1994, 87 sqq.
331 Sékratés koranak athéni tärsadalmähoz vö. Welwei: Die Griechische Polis, 192 sqq.
+ 103 +