Seite 103 [103]
ATHÉN VÁLSÁGBAN — SOKRATES FULLANKJAI
nyavaly4jat. Torvényszék-kedvelé, mint senki mas. Ítélni jár, szavazni, s
nyög, mihelyt nem ő az első a rostély mögött."?? Éjjel alig alszik, mert
a napkeltét várja, hogy a sorsolás helyszínére siessen. Ha álmából riad, ujja
görcsben áll, mintha már a szavazókövecset tartaná kezében. Izgalmasabb
jogviták, perpatvarok hírére egyenesen a törvényszék előtt hál, nehogy
kimaradjon az esküdtek közül. Legfőbb szenvedélye abban áll, hogy minden
vádlottat, minden alperest könyörtelenül marasztal, és gyönyörködik két¬
ségbeesett jajgatásukban, keserű könnyeikben. Kifejezetten irtózik attól,
hogy a bevádolt vagy az alperes pártjára álljon, ezért büszkén vallja: , Mi¬
helyt egy embert fölmentek, legott / elszáradok." Fia bezárja a házába, hogy
eltérítse szenvedélyétől — de a , darazsak", Philokleon rendszerinti dikastés¬
társai, csupa gonosz öregember, már éjfél körül jönnek érte, hogy kiszaba¬
dítsák.
Aristophanés is gúnyolódik azon, hogy számos dikastés mélyebb moti¬
vációja a szerény napidíj: , Telik ebből a parányi napidíjból, ] Úgy-e, liszt,
fa, paszüly, s minden egyéb, harmadmagamnak? ] Te pedig fügét kérsz! ]
De apácskám, ha az árkhon ma nem is tartana űlést, ] Ugyan akkor hogyan
ennénk ma ebédet?" Aristophanés a megvesztegetési problémát is szóba
hozza és karikírozza: a bezárás ellen tiltakozó Philokleon egyszer így kiált:
„Nem vedetek-e hät mindnyajan, kiknek pore dtil az idén el?” Philokleon,
a kivénhedt, de lelkes dikastés itt már szavazatával sáfárkodik, a közeljö¬
vőben tárgyalásra kerülő peres feleket próbálja zsarolni.
Fia, Bdelykleon apja szenvedélyét így jellemzi: , Hogy apámat arra kérem,
hagyja félben ezt a rossz ] Hajnal-járkel-árulkod-biráskod-nyomorú szo¬
kást". A tárgyalási jelenet is értékes adalékokkal szolgál a korabeli eljárási
rendről. Sókratés tragédiájának megértéséhez is hozzájárulhat a művelet¬
len, unatkozó, politikailag könnyen befolyásolható athéni kispolgár — a gör¬
csösen igyekvő dikastés Aristophanés által maró gúnnyal ábrázolt találó
paródiája." A jelentéktelen kisember élvezi a rá irányuló figyelmet, amikor
a sorsolás után elvonul a kordonnál várakozó peres felek és bámészkodók
előtt: , mennyi hízelgő szót nem hall ilyenkor a bíró". Még alantasabb mo¬
tivációkra, másféle élvezetekre is céloz a vígjátékíró: , ha legényt avatunk,
327 Aristophanés: Darázsok; itt és a következőkben az idézetek Arany János fordítását követik.
A vígjátékot Kr. e. 422-re datálják, tehát alig több mint egy emberöltő telt el Periklés reformja
óta. Vö. Szepessy: Utószó, 793.
328 Ugyanakkor nem kizárt, hogy maga Aristophanés is ártott Sókratésnek, hisz Felhők című víg¬
játékában kíméletlenül kigúnyolta őt és ezzel ellene hangolhatta az athéni tömegeket, vö.
Szepessy: Utószó, 784—785.
s 102 "