Page 94 [94]
1. SÓKRATÉS ÉS A DIALEKTIKA
az isten a város számára engem, aki benneteket külön-külön ébresztgetni,
buzdítani, korholni egész nap soha meg nem szűnök, hanem mindig a nyaka¬
tokban ülök.?”
Sökrates a halálra ítélés árnyékában védekezett ilyen pimaszul bírái,
a nagy létszámú esküdtszék tagjai előtt, akik Athén démosát reprezentál¬
ták."" Az akkor már igen híres bölcselő rettenthetetlenül és provokatívan
arra hivatkozott, hogy életműve, eddigi tevékenysége annyira hasznos és
nélkülözhetetlen polgártársai és az athéni állam számára, mint a bögöly
csípése a ló faran.”** Friedrich Nietzsche szerint Sókratés az úgynevezett
világtörténelem fordulópontja és forgószele volt.??
Sókratés védőbeszéde ugyan nem személyes írása, hanem tanítványa,
Platón fogalmazásában maradt ránk, "" de a kiszólás annyira eredetien
polgárpukkasztó, hogy feltehetően magától Sókratéstól származik. A ha¬
sonlat jól megvilágítja több évtizedes athéni fellépéseinek a lényegét: a ké¬
szen kapott , igazságokat" kérdőre vonni, minden mondat után visszakér¬
dezni, minden kijelentést kétségbe vonni." Sókratés szenvedélyesen járta
a várost, szóba elegyedett az egyszerű emberekkel, de vezető politikusokkal
is, meghallgatta őket, és utána mindig feltette a , Miért?" kérdését.?"? Ez
a fajta (arrogáns és agresszív) dialógus többnyire zavarba hozta beszélge¬
tőpartnereit, sokszor kínos szituációk, politikusok számára megszégyenítő
jelenetek forrása volt. Ugyanakkor igen alkalmas volt az ellentmondások,
csúsztatások, pontatlanságok kimutatására, azaz az „igazsäghoz” valö kö¬
29
a
Plat. apol. 30e. Itt és a kovetkezékben Devecseri Gabor forditasa.
Mogens Herman Hansen: The Trial of Socrates. From the Athenian Point of View, Kopenhagen,
Munksgaard, 1995, 18; Moses I. Finley: Die Welt des Odysseus, Darmstadt, Wissenschaftliche
Buchgesellschaft, 1968, 64 sqq.
Sókratés tudatos provokációját, annak esetleges indítékait mélyebben elemzi Isidor F. Stone:
Der Prozess gegen Sokrates. Aus dem Englischen von Andreas Wittenburg, Darmstadt, Paul
Zsolnay Verlag, 1990, 218 sag.
»Wendepunkt und Wirbel der sogenannten Weltgesichte.” Lasd: Friedrich Nietzsche: Werke in
drei Bänden, herausgegeben von K. Schlechta, München, Hanser Verlag, 1960, I, 85. Vo.
Demandt: Der Idealstaat, 74.
Plut. 328A is kiemeli, hogy nem maradt utäna iräsos monumentum. Demandt: Der Idealstaat,
74 ebben Buddhähoz, Pythagorashoz, Jézushoz és Mohammedhez hasonlítja.
Erveleset logikai szempontból elemzi Maróth Miklós: Aristoteléstől Avicenndig, Budapest, Aka¬
démiai, 1983, 22 sga.; Könczöl Miklós: Legal Rhetoric in Plato and Aristotle. Doctoral thesis,
Durham University, 2017, 107-109, http://etheses.dur.ac.uk/9485/ (Letöltes: 2021. märcius 16.)
Vö. Stone: Der Prozess, 55-56: „Doch Sokrates geht bei seiner Frage danach, was Wissen sei, in
eine entgegengesetzte Richtung. Meines Wissen, lehrte Sokrates, konnte nur durch vollkommene
Definition erreicht werden. Wenn man etwas nicht vollkommen definieren konnte, wusste man
nicht wirklich, was es war.”
29
Ss
29:
£3
299
30
Ss
30
302
+ 93 +