Oldal 87 [87]
OCR
DRAKÓN UTÁN: TÖRVÉNYKEZÉS SOLÓNTÓL LYSIASIG Felkerestem néhány ismerősömet. Egyeseket otthon is találtam, mások éppen nem voltak Athénban. Az otthon lévők közül, akit csak lehetett, mind magammal vittem, és úgy mentem tovább. Aztán a szomszédomban lévő kocsmában fáklyákat ragadtunk, s beléptünk házam kapuján, melyet a készenlétben álló szolgálólány nyitva tartott. Belöktük a hálószoba ajtaját. Azok, akik először léptük át a küszöböt, még láthattuk Eratosthenést úgy, amint feleségem oldalán fekszik, a többiek már csak annyit, hogy meztelenül áll az ágyban. Ami engem illet, férfiak, én egy hatalmas ütéssel leterítettem őt, kezeit hátracsavartam és megkötöztem, és közben megkérdeztem tőle, miért szennyezi be látogatásával házamat. Eratosthenés elismerte bűnét, kérve-kért, hogy ne öljem meg, hanem fogadjak el pénzbeli megváltást." Az egész perbeszédben ennél a jelenetnél jelentek meg először tanúk. Euphilétos először részletesen, fokról fokra vázolja az emberölés folyamatát, és érdekes módon csak közvetlenül Eratosthenés váltság ellenében való egyezségért való könyörgésének elutasítása alkalmával, azaz a meghiúsult egyezségi kísérlet után kéri fel a tanúkat, hogy szükség esetén a jövőben majd tanusitsak az eseményeket.?” Ez a körülmény arra utal, hogy a tanúk a peres eljárásban is pusztán a közvetlenül a tanúfelhívás előtti események hű elmondását erősíthették meg rövid és formális vallomásukkal. Az athéni perben ugyanis a bírák nem intézhettek kérdéseket a tanükhoz; a tanümeghallgatäs tehät erösen különbözött a mai értelemben vett vallomástételtől. Az érintett fél tanúinak vallomását előzetesen írásba foglalta, és a bírósági titkár pusztán felolvasta a néhány mondatból álló szöveget, majd a tanú előlépve megerősítette az elhangzottakat.?"? Ennek alapján az itt elemzett perben az első tanúvallomások tartalmát talán így lehetne rekonstruálni: , Tanúsítom, hogy Eratosthenés a házban megváltást ajánlott fel életéért könyörögve, amit Euphilétos elutasított." A következő tanúfelhívás a beszéd végén hangzik el, amikor Euphilétos azt bizonygatja, hogy nem előre megfontolt szándékkal, hanem hirtelen felindulásból követte el tettét. Ezt hivatott valószínűsíteni a vádlott állítá271 Lysias 1,23—25. 272 Az athéni perben a tanúk nem tesznek a bíróság előtt tanúvallomást, hanem a fél által előzetesen írásba foglalt és leadott vallomásukat néma jelenlétükkel (társadalmi súlyukkal) megerősítik, läsd Thür: Athén bírósági szervezete, 378. 273 Lysias idézett beszédében nem maradt ránk a tanúvallomások szövege, de pl. Apollodóros Neaira elleni beszédében (Dem. 59) szerepel a tanúvallomások szövege is, bár a filológiai kutatások amellett érvelnek, hogy ezek a vallomások nem hitelesek, hanem utólagos, lényegesen később keletkezett betoldások a beszédben. + 86 +
