Oldal 87 [87]
DRAKÓN UTÁN: TÖRVÉNYKEZÉS SOLÓNTÓL LYSIASIG
Felkerestem néhány ismerősömet. Egyeseket otthon is találtam, mások éppen
nem voltak Athénban. Az otthon lévők közül, akit csak lehetett, mind magam¬
mal vittem, és úgy mentem tovább. Aztán a szomszédomban lévő kocsmában
fáklyákat ragadtunk, s beléptünk házam kapuján, melyet a készenlétben álló
szolgálólány nyitva tartott. Belöktük a hálószoba ajtaját. Azok, akik először
léptük át a küszöböt, még láthattuk Eratosthenést úgy, amint feleségem oldalán
fekszik, a többiek már csak annyit, hogy meztelenül áll az ágyban. Ami engem
illet, férfiak, én egy hatalmas ütéssel leterítettem őt, kezeit hátracsavartam és
megkötöztem, és közben megkérdeztem tőle, miért szennyezi be látogatásával
házamat. Eratosthenés elismerte bűnét, kérve-kért, hogy ne öljem meg, hanem
fogadjak el pénzbeli megváltást."
Az egész perbeszédben ennél a jelenetnél jelentek meg először tanúk.
Euphilétos először részletesen, fokról fokra vázolja az emberölés folyama¬
tát, és érdekes módon csak közvetlenül Eratosthenés váltság ellenében való
egyezségért való könyörgésének elutasítása alkalmával, azaz a meghiúsult
egyezségi kísérlet után kéri fel a tanúkat, hogy szükség esetén a jövőben
majd tanusitsak az eseményeket.?”
Ez a körülmény arra utal, hogy a tanúk a peres eljárásban is pusztán
a közvetlenül a tanúfelhívás előtti események hű elmondását erősíthették
meg rövid és formális vallomásukkal. Az athéni perben ugyanis a bírák
nem intézhettek kérdéseket a tanükhoz; a tanümeghallgatäs tehät erösen
különbözött a mai értelemben vett vallomástételtől. Az érintett fél tanúinak
vallomását előzetesen írásba foglalta, és a bírósági titkár pusztán felolvas¬
ta a néhány mondatból álló szöveget, majd a tanú előlépve megerősítette
az elhangzottakat.?"? Ennek alapján az itt elemzett perben az első tanúval¬
lomások tartalmát talán így lehetne rekonstruálni: , Tanúsítom, hogy
Eratosthenés a házban megváltást ajánlott fel életéért könyörögve, amit
Euphilétos elutasított."
A következő tanúfelhívás a beszéd végén hangzik el, amikor Euphilétos
azt bizonygatja, hogy nem előre megfontolt szándékkal, hanem hirtelen
felindulásból követte el tettét. Ezt hivatott valószínűsíteni a vádlott állítá¬
271 Lysias 1,23—25.
272 Az athéni perben a tanúk nem tesznek a bíróság előtt tanúvallomást, hanem a fél által előzete¬
sen írásba foglalt és leadott vallomásukat néma jelenlétükkel (társadalmi súlyukkal) megerősí¬
tik, läsd Thür: Athén bírósági szervezete, 378.
273 Lysias idézett beszédében nem maradt ránk a tanúvallomások szövege, de pl. Apollodóros Neaira
elleni beszédében (Dem. 59) szerepel a tanúvallomások szövege is, bár a filológiai kutatások
amellett érvelnek, hogy ezek a vallomások nem hitelesek, hanem utólagos, lényegesen később
keletkezett betoldások a beszédben.
+ 86 +