3. EMBERÖLÉS — FORENSZIKUS KONTEXTUSBAN
egy konkrét jogvitában. Ha ugyanis a rabszolgának elvileg rá nézve pozitív
tényről volt tudomása, akkor is előfordulhatott, hogy az ellenfél kínzásai
hatására végül az ellenkezőjét vallja, azaz a tulajdonosra nézve kedvezőt¬
lenül befolyásolhatja a per kimenetelét.”©
Euphilétos feleségének erkölcsi bukására, a csábítóval folytatott há¬
zasságtörő kapcsolatára ügyesen idézett apró emberi gyarlóságok utalnak
a beszédben: , Azt ugyan észrevettem, hogy az arcát fehérítővel kente be,
holott alig egy hónapja vesztette el a testvérét, de erre sem tettem egyet¬
len észrevételt sem, hanem szó nélkül kimentem a szobából."?" Sem a mai
olvasó, sem az akkori esküdtbírák nem tudtak meggyőződni arról, hogy
felesége tényleg festett arccal, gondosan sminkelve járkált-e csendes
otthonában. Arra nézve sincs objektívnek mondható információnk, hogy
Eratosthenés, az állítólagos csábító tényleg nála járt-e azon az éjszakán,
vagy egyáltalán bármikor. Az pedig már tényleg csak epizódikus han¬
gulatkeltő elem, hogy a feleség esetleg bezárta a vádlottat, hogy zavar¬
talanul élvezhesse szerelmét. Nyikorogtak az ajtók azon az éjjelen? Miért
nincs egyetlen tanú sem ezekre az eseményekre? Lehet, hogy így történt
mindez, de az is lehet, hogy Euphilétos és ügyes beszédírója, Lysias csak
utólag találták ki a pikáns közjátékot, hogy a házasságtörés gyanúját
megalapozzák.
Az előadottak igazságába vetett hitet az is gyengíti, hogy a történetbe
bekapcsolódó további személyek, a hírhozóként szereplő idős asszony és
Eratosthenés korábbi szeretője mind névtelenek maradnak:
Ezután, férfiak, ismét eltelt egy kis idő. Sejtelmem sem volt, milyen galádul
kijátszanak, amikor egyszer meglátogatott egy idős nő. Olyan asszony küldte
hozzám, akinek ez az ember a szeretője volt, mint később tudomásomra jutott.
Ez az asszony nagy haragra lobbant Eratosthenés ellen, mert sérelmesnek ta¬
lálta, hogy már nem keresi fel őt olyan sűrűn, mint azelőtt, és addig figyeltette,
míg sikerült rájönnie a dolog nyitjára. Egyszóval az említett idős hölgy, miután
alaposan megfigyelte házamat, beállított hozzám, és így szólt: , Egy percig se
gondold, Euphilétos, hogy azért jövök, mert mindenbe bele akarom ártani
magam. Nem: az az ember, aki rád és feleségedre gyalázatot hozott, ellenségünk
nekünk is. Vedd csak elő a szolgálólányodat, aki az agorára szokott járni, és
mindkettőtök szobalánya is! Faggasd ki őt, és mindent megtudsz. Az oébeli
Eratosthenés a bűnös — fűzte még hozzá. Nemcsak a te feleségedet csábította
Vö. Gerhard Thür: Beweisführung vor den Schwurgerichtshöfen Athens. Die Proklesis zur
Basanos, Wien, OAW, 1977, 25 sqq.
266 Lysias 1,14.