a bűnösségről szavaztak, mert a szankciót, a halálbüntetést a törvény rög¬
zítette.?""
Az Areios pagos emberölési tárgyalásának menetét drámai eszközökkel
ábrázolja Aischylos Eumenisek című színműve. A vád- és védőbeszéd ugyan
nem folyamatos előadásban szerepel, de a szereplők korrektül hivatkoznak
a jogi tartalmakra. Pallas Athéné a bíróság elnökének hivatalát látja el, míg
Apolló védőként (és saját szavai szerint felbujtóként) lép színre. Orestés beis¬
meri az ölési cselekményt, de arra hivatkozik, hogy Klytemneistra meggyilko¬
lása jogszerű volt, mert az apján esett dupla sérelmet meg kellett bosszulnia.
Figyelemre méltó, hogy az ítélethozatal bírói testület által, szavazókövek útján
megy végbe - tükrözve az athéni vérbíróságok közismert eljárási rendjét.
A Palladion bíróságának a helyszínét nehezebb lokalizálni, mert a for¬
rások valójában kettő Palladion nevű szentélyről beszélnek: az egyik Pallas
Athéné és Zeus temploma a városfal közelében, a másik egy távolabbi
szentély a város falain kívül, amely Phaléronban állt." Annyi mindenest¬
re bizonyos, hogy a Palladion bírósága a közvetett (nem szándékos) ember¬
öléseket tárgyalta: , A véletlen gyilkolás és gyilkossági szándék felett, to¬
vábbá az olyan ügyben, ha valaki rabszolgát, metoikost vagy idegent öl meg,
a Palladion bírái ítélkeznek."
Fent már tárgyalásra került, hogy a közvetlen, saját kezűleg elkövetett
(szándékos) és a közvetett (nem szándékos) emberölés közti differenciálás
oka elsősorban nem az elkövető tudati állapotának vizsgálatában, hanem
az ölési cselekmény elkövetésének módjában és körülményeiben keresendő.
A szakirodalom által szándékosnak minősített emberölés tulajdonképpen
azt jelenti, hogy az elkövető saját kezűleg, közvetlenül követte el tettét
(karddal, késsel, fojtogatással stb. ölte meg áldozatát). A köztudatban nem
szándékosnak (néha egyenesen gondatlannak) tartott emberölés esetén
pedig arról van szó, hogy az elkövető közvetlenül nem vett részt az ölési
cselekményben, de az áldozat halálát kitervelte, megszervezte, ezáltal köz¬
vetetten eldidézte (buleusis, ’tervezés, kigondolas’ értelemben).”” Valójában
Arist. Ath. pol. 57,3; MacDowell: The Athenian Homicide Law, 113-116. A szändekos, sajät kezü
emberölés miatt kiszabott halálbüntetés vagyonelkobzással járt, míg az emberölés enyhébb
minősítésű eseteiben a vagyonelkobzásra nem került sor — Dem. 23,45. A halálbüntetés elől
a vádlott száműzetésbe menekülhetett, amelynek az volt a joghatása, hogy személye, élete ugyan
biztonságba került, de soha többé nem léphetett athéni földre; vö. Dem. 23,44 és 77.
A közelebbi szentély valószínűleg az Akropolistól keletre állt, vö. Boegehold: The Lawcourts,
47-48. A Phaléronban álló szentélyről Pausanias 1,28,8—9 tudósít.
Arist. Ath. pol. 57,3.
Ilyen közvetett ölés például a mostoha cselekménye Antiphón első beszédében: a mérget nem
saját kezével adta be férjének és annak barátjának, de fondorlatosan kitervelte halálukat és egy