Oldal 68 [68]
2. AZ EMBERÖLÉS TÖRVÉNYSZÉKEI
sehol szentebb és nemesebb intézményeket.""? A legtekintélyesebb mind
közül az Areios pagos bírósága:
Ettől az egy bíróságtól sem a tyrannos, sem az oligarchia, sem a demokrácia
nem merészelte elvenni a gyilkossági ügyeket; valamennyien úgy találták, ők
maguk is csak kevésbé méltányos megoldásra lennének képesek az azok szá¬
mára kigondolt igazságszolgáltatásnál [...] csak e bíróságon nem fordult még
elő, hogy az elítélt vádlott, vagy az alulmaradt vádló azt bizonygatta volna, hogy
igazságtalan ítélet született."
Ugyanakkor nem szabad szem elől téveszteni azt a tényt, hogy ennek
a tanácsnak a tagjai is laikus, jogilag képzetlen férfiak voltak."
Vádlóként csak athéni polgár léphetett fel az Areios pagos bírósága előtt,
és csak olyan személy (férfi), aki közeli rokoni kapcsolatban állt az áldozat¬
tal (vagy ha a meggyilkoltnak nem voltak rokonai, akkor vele azonos
phratriäba tartozott).'” Vádemelésre jogosult volt az egyenesági rokon
(felmenő vagy lemenő, első fokú rokon, tipikusan az apa vagy a fiú), az
oldalági rokonok közül az áldozat testvére, nagybátyja, első unokatestvére
és annak fiai, valamint a sógorsággal létesült rokonság esetén az áldozat
apósa és veje." Az áldozat családjával szemben erős társadalmi, erkölcsi
elvárásként jelentkezett, hogy az elkövetőt üldözzék és tettét megbosszul¬
ják. Tehát nem pusztán joga, de kötelessége is volt a legközelebbi hozzátar¬
tozóknak az elkövető felkutatása, bíróság elé állítása.
Az elhunyt családtagjai kötelesek voltak esküt tenni az eljárás megindí¬
tása előtt, és megállapodni abban, hogy közülük ki lép fel a család képvi¬
seletében a bíróság előtt. A kereset indításának nem volt időbeli korlátja,
nem évült el, azaz az elkövető élete végéig üldözhető, bíróság elé állítható
maradt.'”
A vádemelésre jogosult (aktív legitimált) rokon már az áldozat sírjánál
bejelentette üldözési szándékát, majd az agorán is formálisan kihirdette,
hogy kit gyanúsít az elkövetéssel, ki ellen akar vádat emelni. Ezzel már
nyilvánosan megbélyegezte a megvádoltat, és követelte a szakrális helyszí¬
12 Dem. 23,66; Vilmos: „Gyilkos...”, 98-99.
193 Dem. 23,67; Vilmos: „Gyilkos...”, 99.
194 Lanni: Law and Justice, 84.
Douglas M. MacDowell: The Oikos in Athenian Law, Classical Quaterly, vol. 39, 1989/1, 18-19.
Mészáros: A rhamnusi Antiphón, 87.
MacDowell: The Athenian Homicide Law, 10-12. Ugyanakkor a kereset személyhez tapadt,
tehát csak az elkövetéssel gyanúsított személy ellen volt indítható; halálával megszűnt a kere¬
setindítás lehetősége.
19:
a
196
197
+ 67 +