Oldal 50 [50]
OCR
6. DRAKÓN TÖRVÉNYEI okozati láncolatot, amely a felkelők kímélet nélküli, a menedékjogot is semmibe vevő felkoncolásához vezetett. Az emberölés törvényi tényállását a Drakónnak tulajdonított új törvény kiterjesztette, bevonva az emberölést szankcionáló jogi norma hatálya alá olyan cselekményeket is, amelyek korábban nem voltak szankcionálhatók. Aligha képzelhető el, hogy Drakón pusztán dogmatikai meggondolásból, aktuális indíték, konkrét politikai cél nélkül javasolta volna törvényben szabályozni ezt az új tényállási variációt."" Ráadásul a drakóni törvény milyen hosszan rendelkezik a megbékélés, az áldozat családja és a tettes(ek) közti kiegyezés lehetőségéről. A visszaható hatály és a többször emlegetett lehetőség, hogy a (vér)bosszúra legitimált közeli hozzátartozók közül már esetleg egy sincs életben — ezek a körülmények ismételten arra utalnak, hogy a törvény elsősorban egy súlyos társadalmi konfliktus utólagos rendezésére törekszik. Az emberölés miatt indított perekben a basileuwsok és valószínűleg az ephetések jártak el:"" a stélé szerint az ephetések ötvenegy tagú testülete döntött a bűnösség kérdésében, titkos szavazással." Az emberölési ügyek alapvetően három eljárási cselekményből tevődtek össze: a felek (és rokonok) esküje, a perbeszédek és az ítélethozatal (amely mindig egy viszonylag nagy létszámú testület titkosan leadott szavazatai összeszámlálása révén valósult meg).21 A törvényszöveg folytatásának anyagi jogi rendelkezései is észszerűen megmagyarázhatók az adott történelmi szituációból kiindulva. Az első mondat megalapozza Megaklés és az archónok felelősségre vonását, majd a törvény azt szabályozza, hogy a meggyilkoltak rokonai közül kik lesznek aktív legitimáltak az üldözésre, azaz milyen rokonsági fokban álló személyek indíthatnak keresetet, illetve jogosultak tárgyalni az aidesis, a kiegyezés-megbékélés (a vérdíj megfizetése) ügyében. Kézenfekvő, hogy Drakón ezzel véget akart vetni az elburjánzott önhatalomnak, a generációk óta dúló és az athéni állam létét fenyegető bosszúsorozatnak, amely ráadásul a társadalmi elit, az athéni arisztokrácia vezető családjai között folyt. Az önhatalmú jogérvényesítés helyett Drakón a bírósági útra terelte a sokrétű, 18 Vö. Thür: Prozesseide, 157; Humphreys: A Historical, 23-28; Welwei: Die griechische Polis, 150 sqq. 19 A szakirodalomban vitatott, hogy Drakón idejében az Areios pagos működött-e már vérbíróságként; a források az ephetések ítélkezéséről beszélnek. Vö. Plut. Solón 19,3. 20 Wolff: Der Ursprung, 70; Thür: Die Todesstrafe, 150-153. 11 Dem. 23,71; vô. Phillips: Avengers, 61. s 49 c
