Page 42 [42]
OCR
5. ISTENEK ÉS EMBEREK: AZ IRRACIONÁLIS ELEM s Ha mi, az istennők és bírák eszerint elítéltük a bűnösöket, utána békében legyenek." Már az első pillantásra felmerül azonban a kérdés, hogy melyik bíróság fogalmazná meg az ítéletét azzal a feltétellel, hogy ,ha valóban elfogták a bűnösöket". Az ítélet mindig a jogvita jogerős lezárása, amely nem lehet feltételhez kötött. További problémát jelent, hogy a görög világ bíróságai többnyire pusztán , igen" vagy ,nem" döntést hoztak (bűnös vagy nem), és nem ismerték a megszövegezett ítéletet. A fenti ellenvetések miatt a 3. § kijelentését Ihür egészen másként értelmezi. Szerinte a dikastai alatt nem esküdtek valamely testülete, hanem a polis tisztségviselői értendők." Az általuk kiadott dikazein sem érdemi ítélet, hanem az a dekrétum, amely a dolog eldöntéséhez szükséges esküket fogalmazza meg. Az alperesek a 3. §-ban nem nevezhetők , bűnösöknek", hiszen ügyüket még nem bírálták el. A bűnösséget esetlegesen megállapító ítélet még nem létezhet, hanem csak majd a jövőben fog megszületni. Ezért helyesebb , az elítélendők" kifejezés használata. A 3. §-ban tehát a polis legmagasabb tisztségviselői a bűnösséget megállapító ítélet esetére írják elő a szankciókat: vagyonvesztést és/vagy száműzetést. Az ítélet megszületésének idejére a dikazein már a múlté, az már lezajlott. Akkorra a perprogramot (azt a bizonyítási programot, amelyet a perben le kellett folytatni) — az orákulum megerősítésével — már megformulázták (3. §), jóllehet az ügyet még nem döntötték el. Ennek értelmében a 3. §-tól kezdve a feliratot úgy kell értelmezni, hogy az a perprogramot és a döntéshozókat (az igazságszolgáltató szerveket) tartalmazza; a perprogramot a következőkben excholaként említi a szöveg (a 4—5. § két feltételes mondata). Az 5. §-t illetően ezt az értelmet már Latte is felismerte," az általa preferált szövegértelmezést magyarul valahogy így fogalmazhatnánk meg: ,Ha Ihémandros gyilkos és nincs alibije, akkor sújtson le rá az isteni büntetés; ha van alibije és nem gyilkos, akkor részesüljön isteni kegyelemben." A mondatból arra következtethetünk, hogy a felperes és az alperes már előadta állítását a polis magisztrátusai előtt. A magisztrátusok azután dikazein útján az itt olvasható rendelkezésben egyeztek meg. Az euchola (átkozódás, elátkozás) kifejezésből viszont az vezethető le, hogy a tényleges döntéshozatal eskü útján történt. Az eskü tárgyát a tisztségviselők fogalmazványából lehet kikövetkeztetni: , gyilkos" vagy , nem gyilkos". 96 Thür: Zum Dikazein, 64 sqq. 97 Latte: Heiliges Recht, 45-47. +41 »
