Page 41 [41]
OCR
TÖRVÉNY ÉS TÁRSADALOM miatt rosszan járható utak kevés kapcsolatot biztosítottak a hellén világ politikai, jogi és művészeti kultúrájával. A felirat szövege, az abból rekonstruálható törvénykezési modell is ezt az elzártságot, az archaikus társadalmi struktúrát és jogi gondolkodást őrző állapotot tükrözi. A szöveg nehezen érthető görög dialektusát és struktúráját megfejtve azonban egy jól átgondolt ítélkezési mechanizmus bontakozik ki az olvasó előtt. Amint azt fent már említettem, a korábbi irodalomban elsősorban Kurt Latte foglalkozott a szöveggel, ezért a következőkben érdemes először az ő álláspontját ismertetni. Szerinte a felirat szövegének azon részéből, amely fent a 4—5. §-ba került besorolásba, az következik, hogy Athéné Alea szentélyében gyilkosság történt, több embert is megöltek. Latte szerint a bűntett felfedezése után megkérdezték a jóshelyet, hogy mi történjék a vádlottakkal. Ezt követően a jóshely kihirdette, hogy milyen büntetéseket kell kiszabni: néhány esetben vagyonvesztést (2. §), másutt száműzetést a szentélyből (4. §). Magának a peres eljárásnak a lefolytatását és a büntetés végrehajtását viszont nem a szentély végezte el, hanem azt átengedte a világi hatóságoknak. Majd a világi bíróság a 3. § -ban rögzített , ítéletet" hozta. A 4. §-ban viszont a jóshely által megszövegezett átkot jegyezték fel, amely a bűnösökre és azok utódaira is vonatkozott. Az 5. § pedig a jóshely által kiadott ,performula" az egyik vádlott, Ihémandros ellen, aki szintén szerepel az elítéltek listáján (ahogyan az 1. §-ban olvasható). Latte értelmezése ugyan logikusan hangzik, azonban alaposabb átgondolás után felfedezhető benne néhány ellentmondás. Így például nem magyarázza meg közelebbről az állítólagos jóslat összekeveredését a bírósági ítélettel. A szöveget megvizsgálva nyilvánvaló, hogy az 1. § az ítélethez tartozik, a 2. § azonban az orákulumhoz, a 3. § viszont megint az ítélethez, a 4—5. §. pedig újfent az orákulumhoz. Ráadásul az utóbbi évtizedek vallástörténeti kutatásai szerint Mantineiäban nem „Spruchorakel”, hanem csak a régebbi tipusü ,Los-oder Zeichenorakel” működött; azaz a jóshely a feltett kérdésre csak , igen" vagy "nem" kinyilatkoztatással válaszolt." A 3. § bírósági ítélet gyanánt való minősítése szintén támadható. Latte abból indul ki, hogy a dikazein jelentése ebben a szövegben is , elítélni"; azaz a szó jogi jelentése megegyezik a klasszikus Athénban szokásos szóhasználattal. A dikastai szó pedig szerinte a mantineiai feliratban is az esküdtbíróság tagjait jelöli. A fentiek alapján Latte a szöveget (magyarul visszadva) a következőképpen fogta fel: °° V6. Thür: Zum Dikazein, 62. + 40 +
