Oldal 40 [40]
OCR
5. ISTENEK ÉS EMBEREK: AZ IRRACIONÁLIS ELEM megvédett doktori értekezése a szöveg olvasatát lényegesen javította, majd az Árkádiából származó feliratos forrásokat perjogi szempontból csokorba szedő kötetükben Ihür egészen új értelmet adott a szövegnek." A felirat tartalma Ihür felfogását követve a következőképpen foglalható össze:" Az 1. § leszögezi, hogy a következőket elítélték Alea javára: Sísyrnos, Sókles, Philomélidas, Iheókossmos, Aristómakhos, Droméas, Stilpas, Phanus, Adrantos, Antilaídas, Bóthis, Hésklaros, Ihémandros. A 2. § szerint akit az orákulum elítél vagy majd (bírói) döntés (gnósia) útján elítélnek (kata krínein), annak a vagyona rabszolgáival együtt az istennőé legyen, a házait pedig, amelyekkel bír, osszák szét. A 3. §. viszont arról beszél, hogy amennyiben az istennő és a dikastai, a következők (4-5. $) szerint „elitelendöknek” iteletet („Spruch”) ad, ők kötelesek örökölt vagyonukat leadni, és maguk, valamint finemű utódaik kötelesek a szentélytől örökre távol maradni, (és) azt kiengesztelni. Aki ezektől (a rendelkezésektől) eltér, az legyen átkozott. Az ünnepélyes kihirdetés (euchola) a következő legyen, őt (a bűnöst?) illetően... A 4. § szerint aki az akkor meggyilkoltak gyilkosai közül a szentélyben van, akár maga, akár finemű utódai közül valaki, legyen az akár a férfiak, akár a lány gyilkosa, az orákulum szerint legyen elítélve; ha nem gyilkos, akkor kegyelmezzenek neki. Majd az 5. § kijelenti, hogy ha Ihémandros gyilkos, legyen akár a férfiak, akár a lány gyilkosa, akik annak idején a szentélyben meghaltak, és nem (csupán) jelen volt az akkor történt eseményeknél, akkor bűnösnek kell nyilvánítani; ha azonban (csupán) jelen volt az eseményeknél és nem gyilkos, akkor meg kell neki kegyelmezni. A bonyolult szövegezésű, archaikus hangvételű, szakrális elemekkel tűzdelt felirat — Róma jogtörténetével összevetve — a XII táblás törvény korával állítható párhuzamba, azzal azonos jogtörténeti-társadalmi periódusban keletkezett. Mantineia Árkádiában, a Peloponnésos hegyes-dombos tájain, a szárazföld belsejében található. Ugyan Árkádia az európai művészettörténetben a bukolikus örömök jelképévé vált, az ókorban mégsem volt a legfrekventáltabb lakóhely. Nehezen megközelíthető területen feküdt, a hegyek elzárták a külvilágtól, és a domborzati viszonyok "3 Gerhard Thür — Hans Taeuber: Prozessrechtliche Inschriften der griechischen Poleis: Arkadien (IPArk), Wien, VOAW, 1994, 75-88. 94 IG V/2, 262, Mantineia, Kr. e. 460 után. A korábbi két legfontosabb editio Friedrich Hiller von Gaertringen: Inscriptiones Graecae V/2, Berlin, De Gruyter, 1913, 262; és Buck: The Greek Dialects, 17. Fontos adalékkal szolgalt a jogi tartalomhoz Gerhard Thiir: Testament oder Orakel?, in Gunter Wesener (Hg.): Festschrift für Arnold Kranzlein, Graz, Leykam Verlag, 1986, 129-130; Lilien Hamilton Jeffery: The Local Scripts of Archaic Greece, Oxford, Clarendon Press, 1961, 214. + 39 +
