OCR
TÖRVÉNY ÉS TÁRSADALOM jelzi. A , Vének" addig próbálkoznak a legjobb eskü szövegének meghatározásával, amíg végül konszenzusra nem jutnak. A két talentumot az a , Vén" kapja majd, akinek az esküje a leginkább elnyeri mindenki tetszését." A pajzsjelenetben tehát azt láttuk, hogy a , Vének" a , leghelyesebb" vagy a ,legegyenesebb" eskü szövegét keresik. Létezett ugyanis , nem egyenes" vagy , görbe" eskü is, amelynek jellemzője, hogy ravaszul fogalmazva, fondorlatosan megkerüli az igazságot, és ezzel kijátssza az , isteni igazságszolgáltatást". Jó példa erre az egyik homérosi himnusz, ahol Hermés igyekszik pajkosan kijátszani Apollón haragját, aki Hélios teheneinek ellopása miatt vonja őt felelősségre: Zeus atya, én az igazságot mondom neked el majd, mert őszinte vagyok, s a hazugság nem tudományom. [...)] Hidd nekem el, hiszen azt mondod, hogy az édesapám vagy, [...!] hogy nem vittem haza nyáját s nem léptem ki az ajtón; állítom, hogy ez igy van. [...] jól tudod azt, hogy nem vagyok én bűnös, de nagy esküvel esküszöm is rá." A ravasz kis tettes nyugodt szívvel esküszik meg arra, hogy , nem vezette haza" a teheneket, hisz nem is hazahajtotta őket, hanem egy barlangban rejtette el az állatokat. Az ,egyenes" eskü úgy szólna, hogy , nem vezettem el a teheneket", de ez nyilvánvalóan hamis állítás lenne, amivel a kis tolvaj magára vonná az istenek haragját. Hermés története jól mutatja, hogy mennyire fontos szerepet töltött be ebben az igazságszolgáltatási modellben az eskü pontos megszövegezése, a releváns tényállási elemeket, illetve az illetékes isteneket precízen megidéző volta. Az is nyilvánvaló, hogy az istenek és az emberek kapcsolata formális volt; ennek megfelelően a jó eskü is rítusokhoz igazodott. A formálisan igaz eskü nem árthatott; még akkor sem, ha nyilvánvalóan , megkerülte" az igazságot. A polis elöljárói feltehetőleg számos esküformulát ismertek, és ezeket talán valamilyen gyűjteményben nyilván is tartották. A konkrét jogvita esetén valószínűleg elsősorban valamely kazuisztikusan kialakult szöveg85 A histór istenként való értelmezését támasztja alá Hom. II. 23, 485—487. Ebben az értelemben fordul elő az athéni fiatalok (epheboi) esküjében is, vö. Lykurgos, Leokratés ellen 77; Marcus N. Tod: Greek Historical Inscriptions from the Sixth century B.C. to the Death of Alexander the Great in 323 B.C., Chicago, Ares Publishing, 1985, 204; Pollux 8,106: , Histórok legyenek erre az istenek..." 86 Hom. Himnusz III: Herméshez, 836. Devecseri Gábor fordítása. + 36 *