Oldal 22 [22]
OCR
4. TÖRVÉNYKEZÉS DRAKÓN ELŐTT — A HÉROSOK VILÁGA hatalom egyre inkább visszaszorult: az individuumok vitás ügyeik rendezése érdekében általában valamilyen , tekintélyhez" fordultak. Az önhatalmú jogérvényesítés helyébe lépő bírósági út ebben a modellben alapvetően a választott bíróságot jelentette. Ez a széles körben elterjedt evolúciós elmélet" elsősorban Homéros Iliasära és Hésiodos Munkäk és napok című költeményének néhány szakaszára tâmaszkodik;* ezekkel aläbb részletesen foglalkozunk. A források bemutatása előtt érdemes még megjegyezni, hogy Wolff alapjában elutasítja az evolúciós elméletet. Szerinte nem életszerű az elgondolás, hogy az anarchiát elfojthatta volna egy, a választott bíráskodás irányába ható tendencia. Szerinte az sem következik logikusan a koncepcióból, hogy az állam miért támogatta, miért ösztönözte volna a választott bíráskodást. Miért mondott volna le a közhatalom a jogviták eldöntésének jogáról, amikor az igazságszolgáltatás minden történelmi korszakban, minden alkotmányos rendben a hatalomgyakorlás egyik legfontosabb tényezője? Az evolúciós elmélet ellen szól továbbá az a tény, hogy az önhatalmú jogérvényesítés a görög polisokban mindig is létezett. Athén klaszszikus korszakában sem halt ki az önhatalmú jogérvényesítés, hanem a peres eljárás nélkülözhetetlen részét képezte annak egyfajta , ritualizált" formája. Wolff a nemzetségfők, a korai fejedelmek szerepét is eltérően látja, ebben a kérdésben is vitába száll a korában uralkodó nézettel: szerinte a fejedelmek nem választott bíróként léptek fel, hanem inkább ellenőrzésük alá vonták, felügyelték az önhatalom alkalmazását — a társadalmi béke megőrzése érdekében. Az emberölési ügyek esetén nem vonták magukhoz az ítélkezést, pusztán időleges, átmeneti védelmet biztosítottak az üldözötteknek; megvédték őket a közvetlen vérbosszútól, ezzel segítve a vita tárgyalásos úton való eldöntését. Ez az a motívum, ahol Drakón emberölési törvénye is szervesen kapcsolódik az archaikus felfogáshoz. A perjog és az emberölés bűncselekményének korai elbírálása terén fontos előrelépést jelentett Gerhard Ihür koncepciója, amelyet a továbbiakban túlnyomó részben én is követni fogok. Ihür tézisének tengelyében a dikazein ige (terminus technicus) újszerű értelmezése áll. Mielőtt téziseit az archaikus források szemrevétele révén ismertetnénk, érdemes szemügyre venni a klasszikus Athén két nagy filozófusának, Platónnak és 12 Vö. Hildebrecht Hommel: Die Gerichtsszene auf dem Schild des Achilleus, Palingenesia, vol. 4, 1969, 11 sqq.; Adolf Primmer: Homerische Gerichtsszenen, Wiener Studien, vol. 83, 1970, 5 sqq. + 21°
