Oldal 9 [9]
OCR
ELőszó Az igazságszolgáltatás intézményrendszere a mindenkori politikaikományzási berendezkedés egyik fő karakterisztikuma: a bírák kinevezése, az ítélethozatal módjai, az objektív igazságszolgáltatásra törekvés módja és mértéke mélyen jellemzi az adott államberendezkedést. A törvénykezés is lehet — az államfomákhoz hasonlóan — egy kézben egyesülő hatalmi tényező vagy a széles néptömegek közreműködésére építő demokratikus jelenség. A bíráskodás a politikai hatalmi gépezet egyik legfontosabb megnyilvánulása. Az athéni állam története folyamán az igazságszolgáltatás igen különböző fejlődési fázisokon esett át. Kezdetben a világi hatalom ugyan magának vindikálta az ítélkezés jogát, de a normatív környezet még nem volt annyira fejlett, hogy a jogviták eldöntése pusztán a világi jogra alapozva elegendő tekintélyt élvezhetett volna. A szakrális és a világi szféra összefonódása révén lehetett elérni, hogy a peres felek alávessék magukat az ítéletnek. Később, Drakón törvényei nyomán a világi igazságszolgáltatás egyre inkább előtérbe került. Érdekes megfigyelni már a korai időszaktól az ítélkezési tevékenységből eredő, immanens személyes felelősség csökkentését a nagy létszámú bírói testületek titkos szavazás útján hozott ítéleteinek preferálása révén. Az állam alapja az ókori nagy gondolkodók szerint aidos és diké — a társadalomban élő emberek egymás iránti kölcsönös respektusa, a közösségi normák elfogadása és a jog összefogó, közösségteremtő ereje. Az államban élő individuum számára nemcsak a nemzet kulturális és kultikus összekötő ereje a fontos, hanem a jogrendszer is az identitás része. Jól láthatjuk ezt az attitűdöt már Platón és Aristotelés írásaiban is. Az ókori Athén államberendezkedése a demokrácia máig ható példaképe, és ennek a paradigmatikus demokráciának fontos eleme volt az igazságszolgáltatás is.
