Oldal 9 [9]
ELőszó
Az igazságszolgáltatás intézményrendszere a mindenkori politikai¬
kományzási berendezkedés egyik fő karakterisztikuma: a bírák kinevezése,
az ítélethozatal módjai, az objektív igazságszolgáltatásra törekvés módja
és mértéke mélyen jellemzi az adott államberendezkedést. A törvénykezés
is lehet — az államfomákhoz hasonlóan — egy kézben egyesülő hatalmi
tényező vagy a széles néptömegek közreműködésére építő demokratikus
jelenség. A bíráskodás a politikai hatalmi gépezet egyik legfontosabb meg¬
nyilvánulása.
Az athéni állam története folyamán az igazságszolgáltatás igen külön¬
böző fejlődési fázisokon esett át. Kezdetben a világi hatalom ugyan magá¬
nak vindikálta az ítélkezés jogát, de a normatív környezet még nem volt
annyira fejlett, hogy a jogviták eldöntése pusztán a világi jogra alapozva
elegendő tekintélyt élvezhetett volna. A szakrális és a világi szféra össze¬
fonódása révén lehetett elérni, hogy a peres felek alávessék magukat az
ítéletnek. Később, Drakón törvényei nyomán a világi igazságszolgáltatás
egyre inkább előtérbe került. Érdekes megfigyelni már a korai időszaktól
az ítélkezési tevékenységből eredő, immanens személyes felelősség csök¬
kentését a nagy létszámú bírói testületek titkos szavazás útján hozott íté¬
leteinek preferálása révén.
Az állam alapja az ókori nagy gondolkodók szerint aidos és diké — a tár¬
sadalomban élő emberek egymás iránti kölcsönös respektusa, a közösségi
normák elfogadása és a jog összefogó, közösségteremtő ereje. Az államban
élő individuum számára nemcsak a nemzet kulturális és kultikus összekö¬
tő ereje a fontos, hanem a jogrendszer is az identitás része. Jól láthatjuk ezt
az attitűdöt már Platón és Aristotelés írásaiban is.
Az ókori Athén államberendezkedése a demokrácia máig ható példaké¬
pe, és ennek a paradigmatikus demokráciának fontos eleme volt az igaz¬
ságszolgáltatás is.