Oldal 267 [267]
OCR
266 VEZETŐK, TESTÜLETEK, FELELŐSSÉG A FELSŐOKTATÁSI INTÉZMÉNYEKBEN fenntartó biztosítja, nem teremthetne jogcímet arra, hogy erőteljesen, az oktatás és kutatás szabadságát sértő módon beavatkozzon a működésbe. Mindemellett szükséges lenne egy szigorú feltételrendszer alapján, nyilvánosan kiválasztani e testület tagjait, akiknek jogait, kötelezettségét és — akár az anyagi felelősségre is kiterjedő — felelősségüket jogszabályban szükséges rögzíteni. A jogalkotó azonban elmulasztotta kidolgozni a felsőoktatási intézményekben működő testületek tagjainak egyéni felelősségét, és ezzel az egyetemek, főiskolák testületei — elsősorban a szenátus és állami intézményekben a konzisztórium — változatlanul meghatározóan anélkül befolyásolják döntéseikkel az intézmények működését, hogy azok következményei hatással lennének e grémiumok tagjainak felelősségére, velük szemben a számonkérés bármilyen formában felmerülne. E környezetben sajátos szereplőként jelenik meg a konzisztórium, amely elsősorban a kancellárt, de közvetve a rektort is mentesíti az érdemi felelősség alól, mert a szenátushoz hasonlóan intézményesíti a felelősségáthárítást. (Az egyszemélyi vezetés és a testületek felelősségkorlátozó viszonyaiboz lásd a 7. ábrát.) Fenntartó (Miniszter) 7 | ( Munkáltatói jog Li | Rektor Kancellér €—— 1 Konzisztérium { { | Szenátus { ketiränyü felelössegkorlätozäs | egyirányú felelősségkorlátozás 7. ábra: Az egyszemélyi vezetés és a testületek felelősségkorlátozó viszonyai (saját forrás) IV.3.4. A testületi felelősség kodifikációs dilemmái A jogi felelősség megállapítása azokban az esetekben nem jelent problémát, amikor az adott vezető kizárólagos hatáskörében eljárva meghozott döntésével, intézkedésével vagy ilyen hatásköréből eredő kötelezettsége elmulasztásával pénzben kifejezhető kárt okoz. Ugyanakkor álláspontom szerint az általános munkajogi felelősségre utaló szabályok nem alkalmasak a felsőoktatási intézmények szerkezeti,
