Page 266 [266]
OCR
IV. AZ EGYETEMVEZETŐI FELELŐSSÉG DE LEGE LATA ÉS DE LEGE FERENDA 265 a konzisztórium esetében a — rektor és a kancellár mint hivatalbóli tag mellett működő -— tagok kiválasztásáról csak annyit tudunk, amennyit a jogszabály előír. Személyükre a miniszter felhívására a felsőoktatási intézmény gazdasági-társadalmi környezete meghatározó szervezetei és az érintett felsőoktatási intézmény, valamint a felsőoktatási intézmény hallgatói önkormányzata tehet javaslatot (az intézmény és a hallgatói önkormányzat három-három személyre), akiknek névsora és szakmai önéletrajza nyilvános. Azt azonban, hogy a miniszter kit és miért választ ki, nem lehet tudni, azt indokolni sem köteles. Sőt az sem világos, hogy a miniszter csak a javaslatban szereplő személyek közül választhat-e. Ebből következően a hatályos szabályozás még azt sem támogatja, hogy a konzisztórium betöltse rendeltetését, akár a társadalom, akár a gazdaság képviseletét biztosítsa, vagy támogató kompetenciákkal bírjon." A külföldi példák szerint a tagoktól , joggal várható az adott intézménnyel kapcsolatos lojalitás, elkötelezettség, önzetlen, odaadó tevékenység, fokozott gondosság és óvatosság az intézmény érdekeinek szem előtt tartásával , amely követelmények nem vagy nem megfelelő teljesítése a tag felmentéséhez vezet, döntéseikért pedig anyagi felelősség terheli őket." A konzisztórium esetében azonban mindössze a személyes eljárás, a titoktartás, illetve az összeférhetetlenség és elfogulatlanság követelményeit írja elő a jogszabály. "! Nézetem szerint a konzisztórium ebben a formában sem legitimitási színvonalát, sem felelősségi szabályait tekintve nem alkalmas rendeltetése betöltésére. Amennyiben a jogalkotó a fenntartó számára egy, a gazdálkodási, jogi és hatékonysági szempontokat érvényesíteni, számonkérni képes testületet kíván a felsőoktatási intézmények működésébe bekapcsolni, ügyelnie kell arra, hogy át kívánja-e lépni a tudományos szabadság alkotmányos határait a kompetenciabiztositas céljabdl.*°? Minthogy az érintettek a déntéshozatalban való részvételük útján legitimálják a döntést, ebből adódik, hogy a döntéshozatal demokratikus legitimációs értéke — a tudomány szabadsága viszonyában legalábbis — nem elégséges, ha az azt érintő, akár financiális kérdésekben az akadémiai önkormányzat korlátozott. Ezt analóg módon a hazai állami felsőoktatási intézményekre alkalmazva: az, hogy a működés feltételeit az állam mint 358 Nftv. 13/B. $ (2) bek., Vhr. 65/A. § (1)—(4) bek. 39 Veres Pál — Golovics Jözsef: 2016, i.m. 15-18. 350 Barakonyi Käroly: 2004, i.m. 594. 361 Vhr. 65/A. § (5)—(5a) bek. 362 Schenke, Wolf-Rüdiger: i.m. 1006. 36 Braukmann, Michael: Mangelnde demokratische Legitimation und funktionswidrige Organisationsstrukturen der niedersachsischen Stiftungsuniversitaten, Juristenzeitung, 59. évfolyam, 2004/13, 663. A szerző minderre az alapítványi intézmények működési struktúrája kapcsán mutat rá, de gondolatai irányadóak bármely fenntartó és intézmény viszonyában is.
