Oldal 260 [260]
OCR
IV. AZ EGYETEMVEZETŐI FELELŐSSÉG DE LEGE LATA ÉS DE LEGE FERENDA 259 támogatása érdekében való bevonása a döntéshozatalba — amint azt az etikus vezetés elméleténél láttuk — a sikeres szervezeti működés egyik biztosítéka. Az állami intézmények esetében az Nftv. új struktúrája azonban nemhogy a demokratikus, kollektív döntéshozatal és az egyszemélyi vezetés ellentmondását nem oldotta fel (sőt azt még fokozta is), de az előbbiekben írt átértékelésre sem alkalmas. Az alaptevékenységnek megfelelő működés a rektor felelőssége, a működtetés viszont a kancellár hatásköre, aki felett a rektor sem elvben, sem gyakorlatilag nem gyakorol felügyeletet, utasítási jogot, de még csak befolyással sincs tevékenységére. Az együttműködési és tájékoztatási kötelezettség megfelelő eszközrendszer és hatáskör, valamint munkáltatói jogkör hiányában nem alkalmas ezek ellensúlyozására. Másfelől a rektor-szenátus probléma a nem kancellári, konzisztóriumi hatókörű ügyekben továbbra is fennáll, ott a rektor továbbra is úgy egyszemélyi felelős, hogy a döntést a szenátus hozza. Ráadásul ezt a problémát a kancellár-konzisztórium kettőse megkétszerezte, hiszen a működtetésért — ideértve a működés feltételeinek biztosítását is — a kancellár felel, miközben azahhoz nélkülözhetetlen költségvetési és stratégiai döntések meghozatala a konzisztórium egyetértésének függvénye. A testületek egyes tagjai esetében Szamel Lajos a jogi felelősség körébe sorolja azokat az elvárásokat, amelyekkel az etikai felelősség kapcsán már találkoztunk. Ezek szerint a tagoknak az üléseken való részvételi kötelezettsége, a döntéshozatal során a kellő felkészülésben, szavazatuk szükség szerinti megindokolására való képességben megnyilvánuló megfelelő gondosság tanúsítása alapozza meg a döntésekért fennálló jogi felelősséget is. Ez a kötelezettség azonban nem választható el az egyszemélyi vezető, tehát lényegében a testületek működéséhez előterjesztés formájában a legtöbb muníciót szolgáltató személy testületi működéssel szembeni felelősségétől. Míg vitathatatlan, hogy a megalapozott és szakszerű döntés a testületi tagnak e megbízatására fordított munkájának mennyisége és minősége függvénye, másrészt a vezető — kiemelten a kizárólag e munkakörre foglalkoztatott nem akadémiai vezető — felelőssége, hogy a döntési folyamatok során információt nyújtson, gyűjtsön, és azokat — lehetőleg jó értelemben véve — befolyásolja" A vezetőnek a testületekkel kapcsolatos feladatai ellátása persze alapvetően nem érinti a testületi tag azon alapuló felelősségét, ha a testület által a rá bízott feladatot elhanyagolja, ha megalapozatlanul foglal állást, vagy kifejezetten félrevezeti a többi tagot? Ez a jogi felelősség — a büntetőjogi felelősséget nem vizsgálva — elsősorban a kártérítési, adott esetben egyetemleges felelősséget vetheti fel? 340 Szamel Lajos: 1982, i.m. 13. 0. "4 Kováts Gergely: 2009, i.m. 76. 42 Szamel Lajos: 1986, i.m. 402. "8 Kapa Mátyás: i.m. 477-478., Szamel Lajos: 1982, i.m. 15.
