Page 260 [260]
IV. AZ EGYETEMVEZETŐI FELELŐSSÉG DE LEGE LATA ÉS DE LEGE FERENDA 259
támogatása érdekében való bevonása a döntéshozatalba — amint azt az etikus
vezetés elméleténél láttuk — a sikeres szervezeti működés egyik biztosítéka.
Az állami intézmények esetében az Nftv. új struktúrája azonban nemhogy a
demokratikus, kollektív döntéshozatal és az egyszemélyi vezetés ellentmondá¬
sát nem oldotta fel (sőt azt még fokozta is), de az előbbiekben írt átértékelésre
sem alkalmas. Az alaptevékenységnek megfelelő működés a rektor felelőssége,
a működtetés viszont a kancellár hatásköre, aki felett a rektor sem elvben, sem
gyakorlatilag nem gyakorol felügyeletet, utasítási jogot, de még csak befolyással
sincs tevékenységére. Az együttműködési és tájékoztatási kötelezettség megfelelő
eszközrendszer és hatáskör, valamint munkáltatói jogkör hiányában nem alkalmas
ezek ellensúlyozására. Másfelől a rektor-szenátus probléma a nem kancellári,
konzisztóriumi hatókörű ügyekben továbbra is fennáll, ott a rektor továbbra is úgy
egyszemélyi felelős, hogy a döntést a szenátus hozza. Ráadásul ezt a problémát a
kancellár-konzisztórium kettőse megkétszerezte, hiszen a működtetésért — ide¬
értve a működés feltételeinek biztosítását is — a kancellár felel, miközben azahhoz
nélkülözhetetlen költségvetési és stratégiai döntések meghozatala a konzisztórium
egyetértésének függvénye.
A testületek egyes tagjai esetében Szamel Lajos a jogi felelősség körébe sorolja
azokat az elvárásokat, amelyekkel az etikai felelősség kapcsán már találkoztunk.
Ezek szerint a tagoknak az üléseken való részvételi kötelezettsége, a döntéshozatal
során a kellő felkészülésben, szavazatuk szükség szerinti megindokolására való
képességben megnyilvánuló megfelelő gondosság tanúsítása alapozza meg a dönté¬
sekért fennálló jogi felelősséget is. Ez a kötelezettség azonban nem választható
el az egyszemélyi vezető, tehát lényegében a testületek működéséhez előterjesztés
formájában a legtöbb muníciót szolgáltató személy testületi működéssel szembe¬
ni felelősségétől. Míg vitathatatlan, hogy a megalapozott és szakszerű döntés a
testületi tagnak e megbízatására fordított munkájának mennyisége és minősége
függvénye, másrészt a vezető — kiemelten a kizárólag e munkakörre foglalkoztatott
nem akadémiai vezető — felelőssége, hogy a döntési folyamatok során információt
nyújtson, gyűjtsön, és azokat — lehetőleg jó értelemben véve — befolyásolja"
A vezetőnek a testületekkel kapcsolatos feladatai ellátása persze alapvetően
nem érinti a testületi tag azon alapuló felelősségét, ha a testület által a rá bízott
feladatot elhanyagolja, ha megalapozatlanul foglal állást, vagy kifejezetten félreve¬
zeti a többi tagot? Ez a jogi felelősség — a büntetőjogi felelősséget nem vizsgálva
— elsősorban a kártérítési, adott esetben egyetemleges felelősséget vetheti fel?
340 Szamel Lajos: 1982, i.m. 13. 0.
"4 Kováts Gergely: 2009, i.m. 76.
42 Szamel Lajos: 1986, i.m. 402.
"8 Kapa Mátyás: i.m. 477-478., Szamel Lajos: 1982, i.m. 15.