Page 258 [258]
OCR
IV. AZ EGYETEMVEZETŐI FELELŐSSÉG DE LEGE LATA ÉS DE LEGE FERENDA 257 tévedés (téves számítás, elpontozás) merülhet fel. Mindkét esetben épp a kollektív döntéshozatal minimalizálja a hibázási lehetőséget. Akár a habilitációs, akár a hallgatók tanulmányi- és vizsgaügyeiben döntő testületeket nézzük, láthatjuk, hogy ezek olyan szigorú értelemben vett szakmai kérdésekben foglalnak állást, amelyek felülvizsgálata tartalmában nem lehetséges, nem véletlen, hogy maga az intézményen belüli megtámadhatóságuk is korlátozott, intézményen kívül pedig csak hallgatók konkrét ügyeiben van mód a másodfokú döntés bírósági felülvizsgálatát kérni, a tanulmányi teljesítmény értékelése esetében azonban itt is csak rendkívül szűk körben (ha a döntés nem a felsőoktatási intézmény által elfogadott követelményekre épült, illetve a döntés ellentétes a felsőoktatási intézmény szervezeti és működési szabályzatában foglaltakkal, vagy megszegték a vizsga megszervezésére vonatkozó rendelkezéseket)? Ez azt is jelenti, hogy a testületi tagok csupán esetleges felelősségét felvető eljárások is jóformán hiányoznak, igaz, hogy ahol a döntés egyáltalán felülvizsgálható, ezen eljárás eredménye sem vezet felelősségre vonáshoz, ennek jogalapja és rendje ugyanis jogszabályban (és jellemzően az intézményi szabályzatokban is) kidolgozatlan. Azt azonban szükséges megemlíteni, hogy szemben a szenátussal ezekre a testületekre inkább jellemző, hogy olyan személyek vesznek részt munkájukban, akik az adott kérdésben kompetensek. Ez egyrészt csökkenti a felelősségre vonás alapjává váló események bekövetkezésének lehetőségét, ugyanakkor a hozzá nem értésre hivatkozást is kizárja. Összességében kijelenthetjük, hogy az egyéb testületek tagjai felelőssége ugyanígy tisztázatlan, mint a szenátus és a konzisztórium tagjaié, azonban egy lényeges különbségre is utalnunk kell. Egy intézmény működését meghatározó, jövőjére működésükkel közvetlenül kiható olyan testületek, mint a szenátus vagy a konzisztórium esetében a felelősség kérdése sokkal nagyobb súllyal esik latba, mint az egyedi kérdésekben eljáró szakmai testületeknél. IV.3.3. A testület és az egyszemélyi vezető viszonya A szakmai felelősség tartalmának meghatározása során már szót ejtettem azokról az intézményspecifikus szerkezeti sajátosságokról is, amelyek képesek a felelősség mértékét befolyásolni. A szakirodalomban ugyanis ismert olyan nézet, amely a felsőoktatási intézmények működésében érzékelt állandó kompetenciazavarokat a választott testületek dominanciájának és a különböző vezetők személyi felelőssége és korlátozott vezetői hatásköre közti ellentmondásra vezeti vissza: azaz arra, hogy a meghatározó tekintélyű professzori körök befolyásának súlyával szemben áll a 335 Nftv. 57. § (3) bek.
