Oldal 258 [258]
IV. AZ EGYETEMVEZETŐI FELELŐSSÉG DE LEGE LATA ÉS DE LEGE FERENDA 257
tévedés (téves számítás, elpontozás) merülhet fel. Mindkét esetben épp a kollektív
döntéshozatal minimalizálja a hibázási lehetőséget.
Akár a habilitációs, akár a hallgatók tanulmányi- és vizsgaügyeiben döntő
testületeket nézzük, láthatjuk, hogy ezek olyan szigorú értelemben vett szakmai
kérdésekben foglalnak állást, amelyek felülvizsgálata tartalmában nem lehetséges,
nem véletlen, hogy maga az intézményen belüli megtámadhatóságuk is korlátozott,
intézményen kívül pedig csak hallgatók konkrét ügyeiben van mód a másodfokú
döntés bírósági felülvizsgálatát kérni, a tanulmányi teljesítmény értékelése ese¬
tében azonban itt is csak rendkívül szűk körben (ha a döntés nem a felsőoktatási
intézmény által elfogadott követelményekre épült, illetve a döntés ellentétes a
felsőoktatási intézmény szervezeti és működési szabályzatában foglaltakkal,
vagy megszegték a vizsga megszervezésére vonatkozó rendelkezéseket)? Ez azt
is jelenti, hogy a testületi tagok csupán esetleges felelősségét felvető eljárások is
jóformán hiányoznak, igaz, hogy ahol a döntés egyáltalán felülvizsgálható, ezen
eljárás eredménye sem vezet felelősségre vonáshoz, ennek jogalapja és rendje ugyanis
jogszabályban (és jellemzően az intézményi szabályzatokban is) kidolgozatlan.
Azt azonban szükséges megemlíteni, hogy szemben a szenátussal ezekre a
testületekre inkább jellemző, hogy olyan személyek vesznek részt munkájukban,
akik az adott kérdésben kompetensek. Ez egyrészt csökkenti a felelősségre vonás
alapjává váló események bekövetkezésének lehetőségét, ugyanakkor a hozzá nem
értésre hivatkozást is kizárja. Összességében kijelenthetjük, hogy az egyéb testü¬
letek tagjai felelőssége ugyanígy tisztázatlan, mint a szenátus és a konzisztórium
tagjaié, azonban egy lényeges különbségre is utalnunk kell. Egy intézmény műkö¬
dését meghatározó, jövőjére működésükkel közvetlenül kiható olyan testületek,
mint a szenátus vagy a konzisztórium esetében a felelősség kérdése sokkal nagyobb
súllyal esik latba, mint az egyedi kérdésekben eljáró szakmai testületeknél.
IV.3.3. A testület és az egyszemélyi vezető viszonya
A szakmai felelősség tartalmának meghatározása során már szót ejtettem azokról
az intézményspecifikus szerkezeti sajátosságokról is, amelyek képesek a felelősség
mértékét befolyásolni. A szakirodalomban ugyanis ismert olyan nézet, amely a
felsőoktatási intézmények működésében érzékelt állandó kompetenciazavarokat a
választott testületek dominanciájának és a különböző vezetők személyi felelőssége
és korlátozott vezetői hatásköre közti ellentmondásra vezeti vissza: azaz arra, hogy
a meghatározó tekintélyű professzori körök befolyásának súlyával szemben áll a
335 Nftv. 57. § (3) bek.