velük szemben állapítanak meg — elsősorban tájékoztatási — kötelezettséget
(leszámítva a képviseletére jogosult, valamint a tisztségviselő személyére vonat¬
kozó tájékoztatást) a munkáltató terhére. "! Ebből következően javaslattételi vagy
véleményezési, s döntési joguk minimális körben érvényesül, a közalkalmazotti,
illetve üzemi tanács feladata a munkaviszonyra vonatkozó szabályok megtartásának
figyelemmel kísérése, ennek érdekében tájékoztatás kérése és az ok megjelölésé¬
Döntési joguk a munkáltatóval közös a jóléti
célú pénzeszközök felhasználására korlátozódik, ?? véleményezési joguk pedig
egyes, a munkavállalók nagyobb csoportját érintő munkáltatói intézkedésekhez
és szabályzatok tervezetéhez kötődik, ilyen például a munkáltató átszervezése,
átalakítása, az új munkaszervezési módszer, valamint teljesítménykövetelmény
bevezetése, módosítása, a munkarend meghatározása."
A fentieken túl intézményi hatáskörben a legkülönbözőbb feladatokra és
területekkel összefüggésben hoznak létre bizottságot, a teljesség igénye nélkül:
nemzetközi, kulturális, sport, továbbképzési, a képzési tervvel összefüggő fek
adatokat ellátó, minőségügyi elismeréseket, kitüntetéseket adományozó, arra
javaslatot tevő testületeket.
A felelősség vizsgálata szempontjából azonban valamennyi testület esetében
közös, hogy még a döntési hatáskör esetén is nagyon nehezen állapítható meg
konkrét felelősség. Egyes esetekben (tudományos tanács, munkahelyi állatjóléti
bizottság) a törvény még csak hatáskört sem rendel a testülethez, ami kizárja a
tagi felelősség általános leírását. A javaslattétel és a véleményezés esetén elég csak
visszautalnunk a testületi döntéshozatal kapcsán már kifejtettekre. Ezekben az
esetekben a tag felelőssége csak akkor merül fel, ha egyértelmű, hogy szakszerűt¬
len véleményét vagy rossz javaslatát saját hanyagsága, gondatlansága idézte elő,
mellőzve a kellő felkészülést a testület eljárása előtt. Még nehezebb a munkahelyi
érdekképviseleti testületek tájékoztatásra való jogosultságában megnyilvánuló
hatáskör esetében megfogalmazni a felelősséget, inkább csak kérdésként merül
fel: vajon mulaszt-e a testiilet, ha a munkáltató jogértő mulasztását (a tájékoztatási
kötelezettség megszegését) nem észrevételezi?
A legtöbb esetben a döntés vagy szubjektív szempontokon nyugszik (még
akkor is, ha az eljárásban igyekeznek objektivizálni azt), így például kitüntetés
adományozásakor, máskor pedig egy sematikus pályázati birälati (pont)rendszer
szolgál alapul (vö. hallgatói szociális ügyek, közalkalmazotti, munkavállalói jóléti
alap felhasználása), amely esetén a szándékos jogsértést nem számítva kizárólag