Seite 249 [249]
OCR
248 VEZETŐK, TESTÜLETEK, FELELŐSSÉG A FELSŐOKTATÁSI INTÉZMÉNYEKBEN jesztés szakmai hibáinak vizsgálatához szükséges szakismerettel, gondoljunk itt a pénzügyi, gazdasági vagy a jogi tárgyú döntésekre. Érdekes módon német szerzők ezzel szemben úgy tartják, hogy az a körülmény, hogy a kari tanácsot a karokon belül, az ott dolgozók soraiból választják, nem csupán magas fokú legitimitást ad a testületnek, de egyúttal azt is eredményezi, hogy a leginkább kompetens grémium tud létrejönni." Ez a megállapítás azonban sokkal inkább megállja a helyét e testületek oktatási, kutatási tárgyú döntései vonatkozásában. Természetesen ez utóbbihoz is nélkülözhetetlen, hogy a résztvevő személyek elkötelezettek legyenek a testület értelmes és hatékony működése iránt — hatékonyság alatt hangsúlyozottan nem feltétlenül a gyorsaságot értve. Amikor azonban a legtöbb tag jobb híján vállalja a megbízatást akár sokadik teherként, a testület működése könnyen válhat formálissá, a megalapozott döntések helyett pillanatnyi helyzetekre vagy egyéni érdekekre, nem ritkán érzelmekre tekintettel, érdemi felkészülés nélkül elintézett ügyeket hagyva maga után. Azokban az esetekben, amikor az adott testület hatásköre kizárólag a döntéselőkészítés valamilyen fázisára korlátozódik (véleményez, tanácsot ad, javasol), a testület felelősségének vizsgálati területe már önmagában e ténytől beszűkül, hiszen a tevékenységük eredménye csak annyiban döntés, hogy végső soron az adott kérdésben az a személy vagy testület dönt, aki, amely határozathozatalához a testületek segítséget nyújtanak. Ebből adódóan a döntésért való felelősség a vezetőt terheli. "? A kollegiális testület kollektív jellegű felelősségének vizsgálata ezért elvben csak akkor merülhet fel, ha feladata valamely olyan különleges szakértelem biztosítása, amellyel a döntésre jogosult vezető nem rendelkezik. Álláspontom szerint azonban a döntés jogkövetkezményeiért ebben az esetben sem terheli felelősség a testületet, annak vizsgálata csupán arra korlátozódhat, hogy véleményét, tanácsát, javaslatát milyen szakmaisággal nyilvánította ki. Azonban itt sem kerülhető meg az egyes tagok felelősségének vizsgálata, ekkor pedig megint csak meghaladjuk a kollektív felelősség kereteit, és a testületi döntésben az egyén felelősségét vizsgáljuk. A felsőoktatási intézmények testületei közé újonnan beiktatott konzisztórium hatáskörében újraéledt a gazdasági tanáccsal együtt eltűnt egyetértési jog. Az egyetértési jog egyfajta vélemény, de annál sokkal több is. Az Alkotmánybíróság a 39/2006. (IX. 27.) AB határozatában megállapította, hogy az Ftv.2. módosításával a gazdasági tanács számára a szenátus elé terjeszteni kívánt előterjesztések benyújtásához kialakított egyetértési jog, a felsőoktatási autonómiát érintő érdemi döntési lehetőséget biztosít a gazdasági tanács számára, amely alkalmas arra, hogy ellehetetlenítse a rektor mint a szenátus által választott és a köztársasági elnök által 301 Pautsch, Arne — Dillenburger, Anja: i.m. 45—47. 302 Szamel Lajos: 1986, i.m. 399.
