Page 248 [248]
OCR
IV. AZ EGYETEMVEZETŐI FELELŐSSÉG DE LEGE LATA ÉS DE LEGE FERENDA 247 Különösen áll ez a megállapítás a szenátusra, a konzisztóriumra és a kari tanácsra, ráadásul a konzisztórium a szenátus, a szenátus pedig a kari tanács (vagy doktori tanács) viszonyában felettes testületként is funkcionál. A német szakirodalom a felsőoktatási intézményekben működő testületeket — különösen az intézmény decentralizált szintjén elhelyezkedő kari tanácsot (vagy annak megfelelő grémiumot) — a monokratikus és a kollegiälis vezetés jegyeit egyesítő jellege miatt emeli ki." Szamel Lajos szerint a testületi felelősség vizsgálata során minden vegyes jellegű testületet — a felelősség hatáskörhöz arányos mértékében — kollektív testületként #7 Horvath Imre a kollégium (mint kollegiális testület) és kell figyelembe venni. a testületi vezetés fogalmát határolja el." Előbbinél a kollégium tagjai hivatali beosztásuktól függetlenül egyenrangúak, mindamellett, hogy a szervezet vezetője a kollégium elnöke is egyben, akinek számára egyúttal tanácsadást, véleményezést lát el a testület. Előzetes megkérdezése kötelező, a döntés kialakítása azonban az egyszemélyi vezető hatásköre. Ezzel szemben a testületi vezetésben a testület tagjai valamilyen érdeket, érdekcsoportot képviselnek, amelyet — lévén, hogy a testület ebben az esetben az egyszemélyi vezető felett áll — végső soron utóbbira rákényszerítenek. Ezek a típusjegyek a rektor és a szenátus, de különösen a kancellár és a konzisztórium viszonyában is tetten érhetők, bizonyos értelemben a kettős egyszemélyi vezetést a testületi vezetés rendszerével bonyolítva. A felelősség megállapításához elengedhetetlen a hatáskörök részletes és pontos meghatározása, és a hatáskörök elhatárolása, emellett kiemelten kell vizsgálni az előterjesztésekkel összefüggő hatáskört is. Ugyanis ez utóbbi mentén a felelősséget is el kell határolni, ami azt jelenti, hogy ha a testületi döntés azért hibás, mert a testület egy az egyben elfogadta a rosszul előkészített előterjesztést, akkor a hibáért az előterjesztőt (az előterjesztés készítőjét) és nem a testületet terheli a felelősség." A felsőoktatásra interpretálva mindezt, a szakirodalomban ismert olyan nézet, miszerint a szenátus felelőssége az előterjesztőktől függ." Ez a megállapítás azonban álláspontom szerint általában és felsőoktatási intézmények esetében is indokolatlanul mentesíti a testületi tagokat a felelősség alól, különösen azokban az esetekben, amikor kellő felkészülés esetén a hiba általuk is kiszűrhető lett volna. A felsőoktatási intézményi testületek esetében különös megvilágításba helyezi ezt a kérdést, hogy a testületi tagok zöme általában nem rendelkezik az előter°° Pautsch, Arne — Dillenburger, Anja: i.m. 45-47, #7 Szamel Lajos: 1982 i.m. 2-3. 2°8 Horvath Imre: 2002, i.m. 188-191. 299 Szamel Lajos: 1982, i.m. 6., 8. Szamel Lajos az előterjesztést készítő kirívó hibáiként sorolja fel itt a téves információt tartalmazó, a manipulatív, a választási lehetőségeket eltitkoló, a felmerült ellenvéleményeket elhallgató, a túl általános döntési lehetőségekre korlátozódó előterjesztést. 300 Veres Pál — Golovics József: 2016, i.m. 15.
