Seite 246 [246]
OCR
IV. AZ EGYETEMVEZETŐI FELELŐSSÉG DE LEGE LATA ÉS DE LEGE FERENDA 245 tényleges teljes körű érvényesítésére (számos esetben hiányzik a bűncselekmény vagy a károkozás), egyébként az előbbi erre irányadó különös büntetőjogi tényállás híján, utóbbi kifejezetten ezt a fajta felelősséget megalapozó rendelkezés hiányában sem alkalmazható. Az egyetemi, főiskolai testületi döntések esetében így teljesen légüres térbe kerül a jogi felelősséget megállapítani kívánó jogalkalmazó, miközben a felsőoktatási intézmények működésében a testületi döntéshozatal mindig is meghatározó volt, és a testületi döntéshozatalok egymásra épülése is megvalósulhat(ott) a szenátus és kari tanács, illetve az állami intézmények esetében ex lege a konzisztórium és szenátus viszonyában. Az a körülmény, hogy kidolgozatlan e testületek tagjainak egyéni felelőssége, azt eredményezi, hogy noha azok döntései meghatározóak a felsőoktatási intézmény működésére, azok tényleges következményei nem hatnak vissza rájuk, ez pedig abban a működési és szabályozási közegben, ahol az egyszemélyi vezetők akár a törvényi rendelkezések, akár saját elhatározásuk alapján saját döntéseiket e testületek határozataitól teszik függővé, illetőleg azokkal legitimálják, lényegében a döntésért való felelősséget egy felelősséggel nem rendelkező területre hárítják át. Az alábbiakban a felsőoktatási intézményekben specifikus — azok működésére érdemi befolyással bíró — testületek, a szenátust és a konzisztóriumot mutatjuk be. IV.3.1. A testületi döntésbozatal és a felelősség Szamel Lajos a testületi felelősség szabályozásának vizsgálatakor kutatását az általa intézményesített testületeknek nevezettekre terjesztette ki, azaz azokra, amelyek szabályozás - legyen az akár jogszabály, akár szervezeti szabályzat, akár ügyrend — alapján működnek, és e körön belül elhatárolta egymástól a döntési jogkörrel rendelkező kollektív és az azzal nem rendelkező, véleményező, javaslattevő, tanácsadó hatáskörrel bíró kollegiális testületeket." A kollegiális testület fogalma lényegében visszautal az ókori Róma működésére. Ugyanis a kollegiális szervezetben — a római szenátusból eredeztetendő mivolta miatt — jelentős ismérv, hogy működésének formalitása jóval szűkebb körű, lényegében alakszerű meghívóra, napirend közlésére, a tárgyalás vezetésére korlátozódik, ennél is lényegesebb azonban, hogy a testület tagjai nemcsak a testületen kívüli szervezettől, személytől, de a testületen belül is függetlenek, azaz sem a testület tagjai, sem annak vezetője 399 Szamel Lajos: 1982, i.m. 1—2. Szamel Lajos vizsgálata nem terjedt ki a politikai és az Alkotmányban szabályozott testületekre. A kollektív és kollegiális testületekhez lásd még: Szamel Lajos: 1986, i.m. 398—399., valamint Horváth Imre: 2002, i.m. 188-189.
