Seite 244 [244]
IV. AZ EGYETEMVEZETŐI FELELŐSSÉG DE LEGE LATA ÉS DE LEGE FERENDA 243
munkavállaló — különösen a vezető — bizalmi jellegű felelőssége nagyobb,"
amely lényegében valamennyi felelősségi körben — törvényben rögzített módon -—,
kifejezetten pedig a kártérítési felelősség eltérő nagyságában testet is ölt. Azáltal,
hogy az Nftv. végső soron a munkajogi, azon keresztül pedig a polgári jogi sza¬
bályozásba utalja a vezetői kárfelelősség kérdését, azzal is szembe kell néznünk,
hogy a munkajogi kártérítési szabályozás polgári jogi jellegének erősödése milyen
kôvetkezményekkel jâr a felsőoktatási intézményekben. Az ugyanis, hogy az Mt.4.
kontraktuális szabályaiban zsugorodott az önállóságra, elkülönülésre mutató jelleg,
és a kártérítési felelősség vonatkozásában az is elmondható, hogy ,a polgári jogi
és a munkajogi szabályozás nemhogy közeledett egymáshoz, hanem voltaképp
(legalábbis részben és sajátos jogi, jogtechnikai megoldások révén) egybeolvadt,"
287 a munkajog egyébként magánjogi jogalanyok közötti szerződéses viszonyt
szabályozó mivoltával összhangban áll. A felsőoktatás esetében azonban még a
nem állami egyetemek, főiskolák esetében sem beszélhetünk tisztán polgári jogi
jogalanyiságról, hiszen amint azt a felsőoktatási intézmény fogalmának meghatá¬
rozásakor láttuk, közjogi jogi személyiségű közintézetekről, az állami intézmények
esetében ráadásul közalkalmazotti jogviszonyról van szó. Mindez tehát végső soron
azt eredményezi, hogy a magán munkajogi viszonyoktól jellegében távolabb álló
működést megvalósító felsőoktatási intézményi körben úgy erősödött meg a jogi
felelősség objektív mivolta, hogy szemben a magánszférában működő szerveze¬
tekkel, a munkavállalói és kártérítési felelősség szakmai és számos esetben jogi
alapja hiányzik vagy nem egyértelmű. Ez pedig ahhoz is vezethet, hogy a felelősség
megállapítása megnehezül, a vagyoni kárt nem okozó felelősséget megalapozó
tevékenységek és mulasztások esetében pedig kifejezetten ellehetetlenül.
Mindezek alapján egyértelmű hatásköri és felelősségi szabályok kidolgozására
van szükség, Világos hatáskör nélkül egyértelműen megállapítható felelősség sincs.
Aztis láttuk ugyanakkor, hogy a jelenlegi rektori-kancellári hatáskör-elhatárolás
problematikus, de ez elsősorban a két vezető egyenrangú pozíciójából fakad. Ezért
első lépésben a kancellár helyét szükséges újragondolni. Ennek során a rektor
egyszemélyi felelős vezető pozícióját vissza kell állítani. A kancellár kiválasztását
szenátusi — és amennyiben kialakításra kerül egy valódi board jellegű testület a
piaci-tärsadalmi környezet képviselőiből, e testület — döntési hatáskörébe utalva
kell a vezetés részévé tenni. A pozíció betöltését szigorú szakmai feltételekhez
(végzettség, munkatapasztalat) kell kötni, amelyben a felsőoktatás, tudomány
világa vagy az intézmény működéséhez szorosan kapcsolódó területen betöltött
vezetői tisztségnek meg kell jelennie. Összeférhetetlenségi szabályok kialakításával
286 Zaccaria Marton Leé: i.m. 93.
287 Lőrincz György: 2014a, i.m. 6. A kárfelelősségi szabályok magánjogi dominanciájának a
Ptk.-val szoros összefüggéseire lásd: Hajdú József: i.m.. 116—117.