224 VEZETŐK, TESTÜLETEK, FELELŐSSÉG A FELSŐOKTATÁSI INTÉZMÉNYEKBEN
  
háromévi időtartamra beleerőltetését jelentette, egyúttal megnehezítve az azokra
 ráépülő mesterszakok kidolgozását, sok tekintetben az alapképzési tanterv meg¬
 ismétlésére kényszerülve."
 
Mindazonáltal a rektor oktatási tevékenységgel összefüggő felelősségét kor¬
 látozza, hogy maga a tevékenység szinte mindig kari vagy még annál is kisebb
 (intézeti, tanszéki) szinten valósul meg. A rektor közvetlen beavatkozása két
 ponton lehetséges, de ott is csak elviekben. Egyrészt a munkáltatói jogkör gya¬
 korlása útján részben módja lehet az oktatási tevékenység minősége személyi
 követelményei teljesülése felett őrködve az alkalmazásokba, szakfelelősi megbí¬
 zatásba beavatkozni. A tapasztalat azonban azt mutatja, hogy a legtöbb esetben
 a rektor a munkáltatói jogok egészének vagy egy részének delegálásával?" él a
 hatáskörrátruházás lehetőségével, s ahol nem, a munkáltatói jogkör gyakorlása
 ott is lényegében formális, mivel az érdemi döntés a karon születik meg. A másik
 beavatkozási pontot a kiadmányozási jog gyakorlásában azonosíthatjuk, azon¬
 ban a szakokkal, képzési programmal összefüggő döntések testületi (szenátusi)
 hatáskörbe tartoznak, "" így döntés esetén már nincs módja a rektornak annak
 végrehajtását megakadályozni, minőségi aggályait legfeljebb a szenátusi előter¬
 jesztés folyamatában tudja ismertetni. Így a rektornak a kari vezetőn keresztül
 van módja a követelményeket érvényesíteni, azonban a felelősség ismételten meg¬
 oszlik, abban lényegében csak — az állami intézmények esetében eleve a kancellár
 alá tartozó — igazgatási felelősség mutatható ki, s korábban is alig volt található
 a ,szakmai és gazdálkodási szempontból is felelős, az érintett hallgatók számára
 teljes körű szolgáltatást biztosító programmenedzsment, " ennek lehetősége
 állami intézményekben a kettős vezetéssel gyakorlatilag megszűnt. Lényegében
 
 
20 Läsd ehhez Barakonyi Käroly: 2009a, i.m. 64. Az is igaz, hogy a kormänyzatnak a szakala¬
 pításoknál és normatív úton is lett volna eszköze ezt megakadályozni, de az idö sürget&senek
 kényszere alatt engedett a nyomásnak, így a valódi tartalom helyett — az egyes szakok
 felülvizsgálatáig — tartalmi értelemben formális volt a bolognai rendszer bevezetése. A
 már akkor sem bőséges anyagi források mellett pedig az egyetemek értelemszerűen nem
 merték azt a megoldást választani, hogy csak mester és doktori képzést indítanak. (Hrubos
 Ildikó: 2010, i.m. 20.)
 
206 Kiss György: 2005, i.m. 112.
 
207 Sziidi Janos: i.m. 433.
 
28 Drétos Gyérgy: im. 115-117. Drétos Gyérgy itt kifejti, hogy az oktatásért való felelősségnek
 magában kell foglalnia az adott feladat megvalósításához rendelt erőforrásokat (embereket,
 eszközöket, információt) és vezetői hatásköröket, amelyekkel arányosan meghatározható a
 felelősség: miként használta fel az erőforrásokat, milyen hatékonysággal, milyen minőségű
 szolgáltatás érdekében és milyen pénzügyi következményekkel. , A felelősségi és elszámolási
 egység koncepció tehát összekapcsolja az elvárt — mennyiségi és minőségi paraméterekkel
 egyaránt meghatározott — teljesítmény nyújtásához kapcsolódó szakmai felelősséget a
 munkavégzés pénzügyi céljainak teljesítéséhez kapcsolódó gazdasági felelősséggel." (Drótos
 György: i.m. 117.)