Oldal 219 [219]
OCR
218 VEZETŐK, TESTÜLETEK, FELELŐSSÉG A FELSŐOKTATÁSI INTÉZMÉNYEKBEN a fenti hatásköröket megállapító rendelkezések szakmai felelősséget megalapozó mivoltát támasztja alá. A törvény mindössze annyit ír elő, hogy a magasabb vezető a vezetői tevékenységének keretében gondatlanul okozott károkért teljes mértékben, a vezetői tevékenység keretében szándékosan okozott kárért, illetve a nem vezetői tevékenysége keretében okozott kárért az általános felelősségi szabályok szerint felel azzal az eltéréssel, hogy a nem vezetői tevékenység során okozott gondatlan károkozás esetén a felelősség mértéke a vezető tizenkét havi átlagkeresetéig terjedhet."§" Mindebből az is következik, hogy az Nftv. nem szabályozza a magasabb vezetőknek a fenti felelősségi körbe eső olyan mulasztásának jogkövetkezményeit, amelyek kárt nem okoztak." Egyetlen utalást találunk a törvényben, amely végső soron a jogkövetkezmény lehetőségét felveti, mégpedig azt a szenátusi hatáskört, amelyben eljárva tagjai kétharmadának igenlő szavazatával indokolt határozattal kezdeményezheti a rektor felmentését." Hasonlít ugyan rá, de az Ftv.2.-ben szereplő visszahívás jogintézményénél súlytalanabb eszközről van szó." A visszahívás nem csupán végleges döntés volt, de az intézményi autonómia széleskörűségét szolgáló eszköz is. Ez sokban emlékeztet a brandenburgi tartományi törvényhozás által 1999-ben elfogadott törvénymódosításra, amellyel egy részletesen szabályozott, konstruktív bizalmatlansági szavazást vezetett be az intézményvezetővel szemben (különösen a függetlenség, pártatlanság követelménye, vagy a szolgálati jog viszonyának, illetőleg a bizalmi viszonyoknak megszegése esetére). Ez nem csupán a felelősség és elszámoltathatóság elvével állt összhangban, de a német szakirodalom az intézményi önkormányzatiság elvének, az autonómiának erősítéseként értékelte." A hazai szabályozástól lényeges eltérés az eljárásrend és a felelősséget megalapozó kötelezettségszegések kimunkálása. A korábbi és a hatályos szabályozásban bármikor kezdeményezni lehettett) a felmentést (viszszahívást), amely ebben a formában — nézetem szerint — arra is alkalmas volt, hogy azzal a szenátus vagy befolyásos érdekcsoportok sakkban tartsák a vezetőt. A törvény mind a rektor, mind a kancellár számára lehetővé teszi a jogkörök átruházását. A rektor valamennyi jogkörét átruházhatja, akár esetenként, akár az ügyek meghatározott körében. Az átruházás címzettje lehet a helyettes vagy az intéz184 Nftv. 37. § (9) bek. 185 Megjegyzendő, hogy az Nftv. nem szabályozza a nem magasabb vezetők kártérítési felelősségét sem. Ez azonban nem azt jelenti, hogy a kártérítési felelősség csak részlegesen érvényesülne a felsőoktatási intézményekben, hiszen a mögöttes munkajogi jogszabályok és részben a magánjogi kártérítési konstrukció kitölti ezt az űrt. 186 Nftv. 12. § (6) bek., hasonlóan az Ftv.1. 52. § (2) bek. e) pontban foglalt szabályaihoz. 187 Ftv.2. 29. § (8) bek. 185 Battis, Ulrich — Kersten, Jens: Die Abwahl des Hochschulpräsidenten. Ein dienst- und hochschulrechtlicher Beitrag zur Novellierung des brandenburgischen Hochschulgesetzes, Die Öffentliche Verwaltung, 52. évfolyam, 1999/23, 974-977.
