Oldal 214 [214]
OCR
IV. AZ EGYETEMVEZETŐI FELELŐSSÉG DE LEGE LATA ÉS DE LEGE FERENDA 213 A fenti hatásköri anomáliák ahhoz a felismeréshez vezetnek, miszerint a kettős vezetés — különösen a felsőoktatási intézmények szervezeti sajátosságaira figyelemmel — működési zavarokhoz vezet. A jogalkotó ezt a kancellárt terhelő együttműködési kötelezettség előírásával kívánta biztosítani, anélkül azonban, hogy annak tartalmát, eszközeit és különösen garanciáit rögzítette volna. Ráadásul a legfelsőbb szintű intézményi vezetés négy szereplője (szenátus, konzisztórium, rektor, kancellár) közül csak a legutóbbit terheli e kötelezettség, ami bővíti a működési zavarok lehetséges körét." Ez pedig azt eredményezi, hogy a működés mindig a két vezetői pozíciót betöltő személy kilétén múlik, ezzel az intézmény adhoc működésből származó kitettsége jelentősen megnő. Ugyan az együttműködési kötelezettség és a rektor ,panaszjoga" garanciális elemként került a törvénybe, az előbbinek a megfoghatatlansága, illetve az utóbbi elbírálására irányadó szabályok hiánya jóval hátrányosabb pozícióba juttatja a rektort, mint a kancellárt, akinek egyetértési jogot megtagadó intézkedése azonnal érvényesíthető. , A konfliktusok tartós fennállása és kiéleződése esetén miniszteri közbenjárás szükséges, ami az intézmény függőségét eredményezi. Miközben tehát a konfliktuskezelés a személyek közötti együttműködés képességén múlik, a kancellár személyének megválasztásába, az silleszkedésc tesztelésére, megállapítására az intézményeknek nincs lehetőségük. "? Hozzáteszem, a törvényből a rektor együttműködési kötelezettsége is hiányzik, ha tehát nem azzal az előfeltevéssel vizsgáljuk a kérdést, hogy kizárólag a kancellár részéről valósulhat meg az intézményt veszélyeztető működés, végső soron a rektor számára is adott a lehetőség, hogy a kancellár kezdeményezéseinek ellenálljon, adott esetben a miniszterhez fordulással próbálja sakkban tartani. Ezt a helyzetet tovább bonyolítja, hogy azáltal, hogy az alaptevékenységnek megfelelő működés a rektor felelőssége, a működtetés viszont a kancellár hatásköre, a jogalkotó a rektor felelősségét egy tőle független vezető működésétől tette függővé. Azaz a rektornak úgy kell törvényi kötelezettségét teljesítenie, hogy ahhoz lényegében csak részlegesen áll rendelkezésére eszközrendszer. A másik hangsúlyozandó vonása a fenti rendelkezésnek, hogy érdemben a felelősség terjedelmét nem bontja ki, abban a körben pedig, amelyben tartalmát meghatározza, zömében a jelen műben a szakmai típusú felelősségi körbe sorolt feladatokat ír elő. A kialakított rendszerbe tehát a konfliktusok bekódolódtak, konfliktuskezelési mechanizmusok hiányában pedig kizárólag a személyes viszonyon és a jó együttműködésen múlik az intézmény sorsa. Miközben az egy vezetési szinten tevékenykedő rektor és kancellár konstrukciójára rendelkezésre áll egy külföldi modell is: a kancellár Eszak-Rajna—Vesztfaliaban sem arektor alatt, hanem mellette működik, de az intézményvezetés és a rektorátus részeként és egyetemi ember171 Veres Päl - Golovics Jözsef: 2016, i.m. 14. 17? Beräcs Jözsef et al.: 35.
