Page 209 [209]
OCR
208 VEZETŐK, TESTÜLETEK, FELELŐSSÉG A FELSŐOKTATÁSI INTÉZMÉNYEKBEN a két vezető — ti. a rektor és a kancellár — felelősségi körét: az állami felsőoktatási intézményben a rektor a felsőoktatási intézmény alaptevékenységnek megfelelő 155 működéséért felelős," a kancellár pedig az intézmény működtetéséért," illetve külön is kiemelten a gazdálkodási intézkedések és javaslatok előkészítéséért." (A nem állami felsőoktatási intézményekben ez utóbbiért a gazdasági vezető felel.) "" A rektori és a kancellári felelősség eredője és egyszersmind a két vezető közötti hatásköri problémák gócpontja is az a felismerés, amely szerint korábban a rektor a szervezetet felülről és teljes vertikumában vezette (és a nem állami intézmények esetében vezeti jelenleg is)."§ Ebbe a hagyományosan kiforrott képletbe nehezen illeszthető be a kancellár. Ha az előbbiekben megfogalmazottakat analóg módon a kancellärra is kivetitjük, azt lätjuk, hogy még abban az esetben is, ha a kancellár képes egyfajta szellemi vezetőként fellépni, az mindenképpen az intézményi polgárság (akadémiai és kancellári szféra) megosztását, a korábbi ellentétek elmélyítését eredményezi. Ráadásul a kancellári hatáskörökből nehezen vezethető le egy magas szintű, az intézmény stratégiai irányait önállóan meghatározó útmutatás kialakítása. Ha a kancellár szűken értelmezi hatásköreit, akkor működése mindössze a rektor fentiek szerint megfogalmazott vezetési ethoszának támogatására korlátozódhat. Azonban a kancellárral szemben nem a rektor fogalmazza meg az elvárásokat, és azok nem is a magas szintű szakmai víziók támogatásában öltenek testet. Az állam mint fenntartó írja elő számára a teljesítendő feladatokat, amelyek első sorban a kormányzat, a fenntartó érdekeinek képviseletét jelentik, amelyek vagy találkoznak az akadémiai szféra elképzeléseivel, vagy éppen szemben állnak azzal. A rektor és a kancellár között azonban nem csupán az előbbiek szerinti érdekellentét elvi lehetősége áll fenn, de a törvény alapján a két vezető hatáskörének tartalma sem rögzíthető teljes bizonyossággal. Ennek azonban nem csupán szabályozástechnikai oka van, a két terület elhatárolása tartalmilag sem egyszerű. Az állami intézmények rektorának hatásköre — a kancellár jogintézményéből adódóan — ex lege szűkebb, mint a nem állami intézmények esetében. A jogalkotó megkísérelte az ,alapfeladatnak megfelelő működés" kibontását, rögzítve ezzel a felelősségi köröket az állami intézmények rektorai számára kizárólagosan, a nem állami intézmények rektorai esetében pedig — az in maiore minor guogue inesset elve alapján — egyebek mellett. Azonban ezeket áttekintve meglehetősen ötletszerű felsorolással találkozunk, amelyben jelen van az olyan átfogó, bizonyos értelemben stratégiai jellegű feladat, mint a hazai és nemzetközi oktatási és kutatási kapcsolatokról, együttműködésről gondoskodás, az olyan tartalmi kérdés, mint az intéz154 Nftv. 13. § (2) bek. 155 Nftv. 13/A. § (1) bek. 56 Nftv. 13. § (4) bek. 57 Nftv. 13.6 (4) bek. 158 Barakonyi Kéroly: 2009, i.m. 92.
