Page 203 [203]
202 VEZETŐK, TESTÜLETEK, FELELŐSSÉG A FELSŐOKTATÁSI INTÉZMÉNYEKBEN
számonkérhető. A fentieken túlmenően további megkérdőjelezhető hatása is lehet
a konzisztórium működésének. Ugyanis a korábban a kancellár vonatkozásában
tett megállapítás ez esetben már a konzisztóriumra kiegészítve is igaz: „Mindazon¬
által így jelentősen lecsökken az esélye a status guo átalakulásának, és egyúttal az
intézmények nagy ívű fejlődésének is, mivel egy aktivista felfogású rektor (anyagi
befektetéssel járó) fejlesztési törekvéseit egy biztonságra törekvő, illetve a törvényi
célkitűzést szem előtt tartó kancellár vélhetően akadályozni fogja, míg ellenkező
esetben egy bátrabb kancellár aktív szerepfelfogása sem segít akkor, ha a rektor
nem kívánja meghozni a szükséges fejlesztési döntéseket. "?
IV.1.3. Autonómia és felelősség de lege ferenda
Mindezeket összegezve úgy vélem az autonómia kérdését újra napirendre kell
venni és abból az alapfeltevésből kell kiindulni, miszerint az autonómia és a
felelősség együtt jár. Azaz a felelős és hatékony működést nem az autonómia
rovására, hanem annak minél szélesebb körű deklarálásával kell biztosítani.
Az autonómiából ugyanis következik az intézmény és a keretei között működő
egyének, oktatók, kutatók, hallgatók szabadsága, de ezen felül, illetve éppen ebből
fakadóan az ezzel járó felelősség is. Az autonómia éppen ezért a felsőoktatási in¬
tézmény feladatainak megvalósulását, az oktatáshoz való jog, illetve az oktatás és
a tudomány szabadsága mint alapjogok érvényesülését szolgálja, és soha nem lehet
öncélú. Megfordítva a tételmondatot, minél szűkebb az autonómia, annál jobban
csökken a felelősség. Ezt a hatást erősíti, hogy a kormány a gazdasági autonómiát
csökkentette, és a kancellár esetében a konzisztórium is további kontrollt, egyben
felelősségelvonást jelent, valamint, hogy a rektor felelősségét úgy kalibrálták, hogy
csak az intézmény egy részéért felel, azonban ott is úgy, hogy a felelősségi körébe
tartozó tevékenységekre csak részben, vagy egyáltalán nincs ráhatása. Részben,
mert a munkáltatói jogkör gyakorlása az oktatók, kutatók felett is a kancellár
egyetértéséhez kötött, és egyáltalán nem, mert a működtetés kancellári hatáskör,
s minthogy a működés működtetéstől való elválasztása fogalmilag kizárt, így a
működésért úgy felel, hogy függ a hozzá nem tartozó kancellár tevékenységétől.
A saját kezdeményezésre kidolgozott felelősségkonstrukció alkalmas lehet arra,
hogy bizonyítsa, az intézmények képesek az autonómiával felelősen élni, de éppen
ezért működésük kiteljesedéséhez nagyobb fokú autonómiára van szükségük.
A fenntartó erőteljesebb, az intézményi működési rendellenességekre alapozott
fellépésével szemben a transzparens és felelős működés elegendő érv lehet.
42 G. Karácsony Gergely: 2014b, i.m. 65—66.