OCR
IV. AZ EGYETEMVEZETŐI FELELŐSSÉG DE LEGE LATA ÉS DE LEGE FERENDA 20I munkavállalóra vonatkozó fogalmát, aki a munkáltató működése szempontjából kiemelkedő jelentőségű vagy fokozottan bizalmi jellegű munkakört tölt be, ha alapbére eléri a kötelező legkisebb munkabér hétszeresét."§ Végül, ahogy arra korábban már utaltam, a kancellári jogintézmény bevezetése nem csupán azért nem tekinthető az autonómiaszűkítő, a kormányzati kontrollt jelentősen növelő intézkedések befejezésének, mert a fentiekben ismertetett felelősségszabályozási hiátus továbbra is fennmaradt, hanem mert a folyamat a konzisztórium bevezetésével folytatódott. A konzisztórium jogintézményét a testületi felelősség kapcsán részletesen tárgyalom, itt most csak két következményére térek ki. Az, hogy a korábban a kancellár hatáskörét képező és a szenátust korlátozó egyetértési jog e testülethez került, azt is jelenti, hogy az autonómiát intézményen belül korlátozó eszköz az intézményen kívül funkcionál. A kancellár ugyanis az intézménnyel állt közalkalmazotti jogviszonyban, így legalább formálisan a szervezeten belül juttatta érvényre a fenntartói akaratot. A konzisztórium azonban az intézmény és a fenntartó között működik, a hierarchiában a rektor és a kancellár felett áll. Olyan testület kialakítása, amellyel nyugat-európai mintára elválaszthatók a gazdasági szempontok a tudományos hatásköröktől, önmagában nem aggályos, ""? a kialakítás módja azonban meghatározó. A konzisztórium esetében az is figyelemre méltó, hogy hatáskörénél fogva képes közvetve, de akár közvetlenül is beavatkozni az intézményi alaptevékenységbe."" Ezzel pedig átlépi az autonómia határát, méghozzá úgy, hogy az érdemi döntésbe (hiszen az egyetértési jog lényegét tekintve ezt jelenti) a felsőoktatásban érintetteket nem vonja be (egyetlen képviselőjük az egyötödös szavazati arányt képviselő rektor). Döntésével szemben, illetve annak elmulasztása esetén a négy tag kinevezésében közvetlenül vagy közvetve közreműködő, felettük utasítási, illetőleg a kancellár esetében munkáltatói jogot gyakorló" fenntartó felé élhet kifogással, kétségessé téve, hogy akár vitás, akár egyértelmű autonómiasértés esetén biztosított-e az érdemi jogorvoslat. A másik probléma ismét a felelősség. Joggal merül fel ugyanis a kérdés, hogy három, egyébként sem az intézményhez, sem a minisztériumhoz munkajogilag nem kötődő olyan személy, aki ellenszolgáltatás nélkül vesz részt a fenti, rendkívüli kockázattal járó döntések meghozatalában - egyúttal átvéve a felelősséget nem csupán az eddig is , felelősség nélküli" szenátustól, de e körben az egyetem két, a törvényben felelősséggel terhelt vezetőjétől is — erre irányadó külön jogszabályi rendelkezés hiányában miként lesz 138 Mt.4. 208. § (2) bek. A kártérítés mértékével összefüggő kérdésekre egyebekben lásd: Hajdú József: i.m. 128. 19 Hamza Gábor: 2014, i.m. 49 Bárány V. Fanny: 2015a i.m. 97. 4 Németh Márton: A kancellár a mi emberünk, Ars Boni jogi folyóirat 2015. február 24. http://www.arsboni.hu/a-kancellar-a-mi-emberunk.html (2016. 02.23.)