Seite 191 [191]
OCR
190 VEZETŐK, TESTÜLETEK, FELELŐSSÉG A FELSŐOKTATÁSI INTÉZMÉNYEKBEN vagy az Nftv.-t nézzük, " láthatóvá válik, hogy ugyan esetenként megjelenik az autonómia és a felelősség mértékének összehangolására irányuló szándék, de kifejezetten erre irányuló koncepció hiányzik. Bár a megnövekedett autonómiával fokozottabb felelősség és számonkérhetőség jár, az autonómia zsugorodása és az érdemi felelősség mértékének alacsony szintje (ami a folyamatosan fennálló szabályozatlanság miatt valójában a kezdeti alacsony szinten való stagnálást jelenti) csak időben esik egybe, a két folyamat között tudatos, a jogalkotó által létesített kapcsolat nincs, A jogalkotó időről időre — legalábbis az utóbbi tíz évben — beillesztett, majd módosított, majd hatályon kívül helyezett felelősségi szabályokat. Legutóbb a 2014-ben bevezetett és azóta már többször módosított kancellári, illetve konzisztóriumi jogintézménnyel tett kísérletet a vezetői felelősség eddiginél markánsabb megjelenítésére, a felelősségi szabályok normatív kezelésére, de amint ezt az alábbiakban kifejtem, ez a kísérlet sem volt sikeres.?? Mire az Nftv. 2012. szeptember 1. napján hatályba lépett, már hatályban volt Magyarország Alaptörvénye, amely egyértelművé tette, hogy az alkotmányozó teljes felhatalmazást kívánt a szervezeti és gazdasági kérdések törvényben történő rendezéséhez, ám az Alaptörvény negyedik módosításával továbbment, és a kormánynak adott felhatalmazást arra, hogy az állami felsőoktatási intézmények gazdálkodási rendjét törvény keretei között meghatározza, gazdálkodásukat felügyelje." Ezen jogkört csupán a kutatás és a tanítás tartalma, módszerei korlátozhatják, ezek azonban érdemi akadályt nem jelentenek. Az Alaptörvény elfogadását megelőző másfél évtized jogalkotása egyértelműen mutatja a mindenkori kormányzat törekvését arra, hogy a — legalábbis állami — felsőoktatási intézmények feletti kontrollt növelni, irányításukat minél erősebben befolyásolni képes jogintézményeket alkosson -— és ezzel értelemszerűen szűkítse az autonó8 Polónyi István már az 1996-os átfogó módosítást is az autonómia visszafaragásának tekinti. (Polónyi István: 2011b, i.m. 114.) Az 1985-2012 közötti időszakot átfogó és összehasonlító elemzésére lásd: Rónay Zoltan: Vezetői felelősség alakulása a felsőoktatási autonómia és a munkajogi szabályok változása tiikrében, JURA, 22. évfolyam, 2016/1, 298-306. (2016c) 8 Hasonldan vélekedik errél G. Karacsony Gergely: 2014b, i.m. 62. 84 82 Az Alaptörvény és a negyedik módosítás kapcsán utalok arra, hogy ilyen irányú megalkotása és módosítása nem volt alkotmányos szempontból előzmény nélküli, illetve hogy többen is rámutattak az Alkotmánybíróság ezt megelözö „felfordulatära”, amellyel a 62/2009. (VI.16.) számú határozatában jelentős mértékben letért a korábbi útról, a gazdálkodási autonómiát alapvetően a tudományos szabadság érvényesülésének a garanciájaként és nem önmagában, önmagáért való öncélú alapjogként határozva meg, és egyben , megnyitotta az utat a fenntartó általi egyes gazdálkodási, illetve ellenőrzési jogkörök gyakorlása felé." G. Karácsony Gergely: 2014b, i.m. 72., valamint ugyanehhez 99—100. Fontos e kérdéskör tärgyaläsähoz Kocsis Miklös: 2011a, i.m. 127-131. is.
