Page 178 [178]
IV. AZ EGYETEMVEZETŐI FELELŐSSÉG DE LEGE LATA ÉS DE LEGE FERENDA 177
dimenzióba helyezte e szabadságjogot, amely immár mint az állami szervezeten
belüli intézményi autonómia jelenik meg." Ezáltal az ezen intézményeket vezetők
tevékenysége közvetve kihat az alapjog érvényesülésére. Emellett az oktatáshoz való
jogból további alkotmányos követelmények fakadnak, illetve az magában foglal az
oktatás egyes területeihez szorosan kapcsolódó egyéb elemeket is.??
Hasonlóan kapcsolódik az intézményvezetői felelősséghez a tudományos élet
szabadsága. E körben az állam feladata szintén kettős: a tudományos kutatás
szabadsága biztosításának kötelezettsége terheli, amely magában foglalja a tar¬
tózkodást a tudományos kérdésekben (igazságban) való döntéstől és a tudomány
eredményeinek megismerésének korlátozásától, emellett pedig az államot terheli
a tudományos tevékenység, a kutatások támogatása." A tudomány szabadsága
azonban nem csupán a tudósnak mint egyénnek az állammal, hanem az egyetemmel
mint az állam intézményével szembeni védelmét is kifejezi, minthogy a tudomány
szabadságát ezek az egyének hordozzák, ezzel biztosítva az egyetem működését."
Az Alkotmányból levezetett fenti értelmezéseket lényegében változatlanul
irányadónak tekinthetjük az Alaptörvény vonatkozásában is.? Ebből következően
érdemében változatlan az az intézményvezetői felelősség, amely a tudományos
kutatás és a tanítás szabadságának biztosításában áll. Ez a kötelezettség nem csupán
az ún. akadémiai vezetőket (rektor, dékán stb.) terheli, de az állami egyetemeken a
kancellárnak a működtetésre irányuló hatáskör gyakorlása során is tartózkodnia
kell attól, hogy a hatékonyság és a felelős gazdálkodás elve érvényesítése során e
szabadságjogok korlátozását megvalósító intézkedéseket hozzon, hasonlóan ahhoz
a szigorú elváráshoz, amelyet a törvény a magánintézményi elnökökkel szemben
fogalmaz meg, hogy ti. működése és annak szabályai nem sérthetik a felsőoktatási
intézménynek a kutatás és a tanítás tartalmával és módszereivel kapcsolatban az
Alaptörvényben biztosított önállóságát. Minthogy állami felsőoktatási intézmé¬
nyekben az állam gyakorolja a fenntartói jogokat, a kancellár pedig lényegében a
fenntartó képviselője az intézményben," a működtetés és a gazdálkodás során
3 Nagy Marianna: 2014, i.m. 371.
2 Sári János: Alapjogok, Budapest, Osiris Kiadó, 2004, 268.
3 Láncos Petra Lea: A tudományos és művészeti élet szabadsága, in: Jakab András (szerk.): Az
Alkotmány kommentárja II., Budapest, Századvég Kiadó, 2009, 2611., Sári János: i.m. 275—276.
Sári János ugyanitt kifejti, hogy meg kell teremteni az állam tudományos semlegességében és
támogatási kötelezettségében (amely alkalmas a semlegesség helyett preferálni egyes kutatási
területeket, irányokat) megjelenő követelmény összhangját, amelynek eszközei lehetnek az
autonóm működésű tudományos alapok, tudományszervezést ellátó szervezetek.
Uerpmann, Robert: i.m. 644.
25 Árva Zsuzsanna: 2013, i.m. 147—149.
26 Ugyan az Nftv. 13/A. § (4) bekezdése szerint a kancellár a felsőoktatási intézménnyel áll
24
közalkalmazotti jogviszonyban, azonban felette a munkáltatói jogokat a miniszter gyakorolja
[lásd még Nftv. 75. § (2) bek.], kiválasztása és megbízása kizárólag fenntartói jogosítvány,