Page 174 [174]
OCR
IV. AZ EGYETEMVEZETŐI FELELŐSSÉG DE LEGE LATA ÉS DE LEGE FERENDA 173 vezeti vissza a válság okait, azaz amely szerint az autonómiának a címzettek (ti. felsőoktatás intézményei, alanyai) általi félreértése és félreértettsége (tetézve az alkotmánybírósági határozatokkal) az autonómia megszűnéséhez vezető válság elsődleges oka," nézetem szerint ez csak az egyik — kétségtelenül jelentős — ok. Azonban az állami, kormányzati inkompetencia, gyengeség, a pillanatnyi politikai érdekek, a népszerűség rövid távú szem előtt tartása, a hosszú távú politikai célok társadalmi igények elé helyezése az, ami a felsőoktatást igazán veszélybe sodorta. Ellenkező esetben az alkotmányozni képes erő az autonómiakereteket cizelláltabban dolgozta volna ki az Alaptörvényben, de még a jelenlegi totális felhatalmazás esetén is tartózkodott volna annak szinte teljes körű felszámolásától. A jelenlegi kormányzat mégis ezt az utat választotta, noha a modern felsőoktatásirányításban az állam háttérbe vonul, az állami irányítást az állami felügyelet váltja fel minél nagyobb szabadságot biztosítva az intézményeknek; a korszerű modell az intézményi önszabályozásba közvetlenül és folyamatosan beavatkozó adminisztrációval, a központi kormányzatok folyamatosan ellenőrző és fenyítő szemléletével szemben egy távvezérelt rendszert vizionál." Ebben az állam a végeredményt, és nem a bemenetet vagy a folyamatot helyezi fókuszba." Ennek egyik kézzelfogható mintája a közismerten sikeres finn felsőoktatás, amelynek modelljében meghatározó elem a finn alkotmányban az egyetemek számára a korábbinál nagyobb szabadságot biztosító, a miniszter beavatkozási lehetőségeit csökkentő konstrukció." Ezt azért is fontos kiemelni, mert egyes hazai szerzők érintő akadémiai szabadság tekintetében az USA-ban is különbség van az állami és a magánegyetemek között. Mozgásterüket nem csupán az Alkotmány első kiegészítése határolja be, de az a körülmény is, hogy az állam alapította őket, ezért jogot formál arra is, hogy részleteiben szabályozza működésüket. Így például világosan korlátozva annak szabályozási lehetőségét, hogy ki taníthat, mit taníthat, ki vehető fel, sőt néhány állami jogszabály vagy igazgatási intézkedés világosan megmutatja, miként lépik át a Szövetségi Legfelsőbb Bíróság által kimunkált intézményi akadémiai szabadság alkotmányos kereteit. (Rabban, David M.: A functional analysis of ,,individual” and , institutional” academic freedom under the first amendment, Law and Contemporary Problems, 53. évfolyam, 1990/3, 271-273.) A jelenlegi szabályozás szerinti kormányzati szerepről (magán és állami intézmények szövetségi és helyi kormányzat hatásköreiről) lásd: Kaplin, William A. — Lee, Barbara A.: i.m. 1.3.3. (https://goo.gl/kOe8QR 2016.07.25.) 5 "Kocsis Miklós: 2011, i.m. 157-158. ° De Groof, Jan - Svec, Juraj — Neave, Guy: i.m. 61. 10 Keczer Gabriella: 2016, i.m. 59. 1 Husa, Jaako: The Constitution of Finland. A Contesxtual Analysis, Oxford and Portland, HART Publishing, 2011, 190-191. A szerző ugyanitt rámutat, hogy még ennek ellenére is számos kritika érte a kormányzatot az egyetemvezetők részéről, jelezve, hogy a nemzeti innovációs rendszer aggályos módon szűkíti az intézmények mozgásterét e körben, ezzel pedig kevesebb teret engednek az akadémiai szabadságnak. Később egyébként még ez a fajta szűkítés is felszámolásra került a finn szabályozásban. (Suksi, Markku: i.m. 365—369.)
