Seite 136 [136]
III, AZ EGYETEMVEZETŐI FELELŐSSÉG KOMPONENSEI 135
során elvárt vezetői magatartásra, amely nem csupán az alapos előkészítést jelenti,
amibe beletartozik a beosztottak véleményének kikérése is, hanem a döntések
során az egyetem és a szervezeti egység érdekeinek egyidejű figyelembevételét is, a
végrehajtás során pedig a szükséges szabadság, valamint az önálló döntési kompe¬
tencia biztosítását is a beosztottak szakmai feladatainak elvégzéséhez. Ez utóbbival
kapcsolatban megállapítható, hogy a felsőoktatásra is érvényes az a közigazgatásban
készített felmérésből levont következtetés, miszerint az utasítással szemben sokkal
szívesebben veszik a beosztottak, ha a döntésbe őket is bevonják."! Ugyancsak
ezt támasztja alá a már említett, német felsőoktatási intézményvezetők körében
készített felmérésről szóló tanulmány is, amely egyértelműen arra konkludál, hogy
egy modern felsőoktatási intézményben a hatékony működés záloga a vezető által
irányított személyek minél szélesebb körű, tényleges bevonása a döntéshozatalba?
— akkor is, és azokban az esetekben is, amikor ezt jogi norma nem írja elő. Ehhez
kapcsolódik az is, hogy — szintén a közigazgatásból vett példával élve — ahhoz,
hogy a nem rigorózus utasítási rendszerrel működő vezetésben a végrehajtás ne
fulladjon káoszba, precíz teljesítménykövetelmények meghatározása szükséges."
Ez a felsőoktatási intézményekben egyfelől a világos és egyértelmű szabályozás, a
szabályok megismerése és megismertetése, másfelől a hasonlóan részletes, pontos
és szabatos munkaköri leírások elkészítésével biztosítható. A felelősség az előbbi
körben közvetlenül, utóbbi esetében — az ellenőrzés útján megvalósulva — közvetetten
a rektor és a kancellár személyénél is egyértelműen tetten érhető,
A vezető felelőssége a saját szervezeti egységével és annak közösségével, de tá¬
gabb értelemben az intézmény egészével szemben, hogy kizárólag olyan beosztott
munkatársát javasolja egyetemi döntéshozói testület munkájában való részvételre,
aki szakértelme és képzettsége alapján alkalmas erre, és a munkaköri feladatai
mellett képviselni tudja az őt delegáló intézménynek és az intézmény dolgozói
nak érdekeit. Emellett a vezetőnek törekednie kell a munkavégzéshez szükséges
megfelelő személyi feltételek és szakmai utánpótlás biztosítására. Itt szükséges
megjegyezni, hogy ez az etikai követelmény sokkal inkább elvi iránymutatás,
semmint konkrét felelősség, hiszen a törekvés mint cselekvés megítélése, értel¬
mezése már önmagában sem egyértelmű, ráadásul a legtöbb esetben a megfelelő
utánpótlás biztosítására az adott vezetőnek kevéssé van ráhatása. Ugyanakkor
ez az a terület, amelyen szintén tetten érhető annak a megállapításnak az érvé¬
nyessége, miszerint az etika ott kezdődik, ahol a jog hatása már nem érvényesül,
31 Gellén Márton: Közigazgatás: reform után, átalakítás közben, Budapest, Patrocinium Kiadó,
2015, 125. Érdemes itt visszautalnunk az etikus, az átalakító, szolgáló, illetve ötödik szintű
vezető kapcsán írtakra.
22 Püttmann, Vitus: i.m. 14—26.
253 Gellén Márton: i.m. 126.