Page 127 [127]
OCR
I26 VEZETŐK, TESTÜLETEK, FELELŐSSÉG A FELSŐOKTATÁSI INTÉZMÉNYEKBEN ugyanis támogatja a vezetési szintek kialakítását és azokon számos alsóbb szintű vezető működését, ezzel biztosítva a döntésben való intézményesített részvételt, egyúttal a kiválasztás és a vezetővé válás lehetősége ösztönző hatásának érvényesülését.?? Nézetem szerint a hatáskör ilyetén megosztása a felelősség megosztását is jelenti. Ugyanakkor ez esetben nem arról van szó, hogy a vezető a felelősség elől menekülve áthárítja azt az alsóbb szintekre. Az etikus vezetésben a hatáskör megosztásával a felelősség zöme továbbra is a vezetőn van, az a döntési pontok sokszorozásával arányosan nő, hiszen számos más személy döntéséért is vállalnia kell a felelősséget, azonban azáltal, hogy mások is részt vesznek a döntésben, és részesülnek a felelősségben, a célok elérése a kollektív tudat része és közös érdek lesz. Ezt azért is szükséges hangsúlyozni, mert a vezetői felelősség szűkre szabása a bizalmi szintet is alacsonyan tartja." Amint pedig a vezető morális integritása megkérdőjeleződik, a beosztottak támogatása és a sikerességhez való hozzájárulási képessége is csökken." A vezetéselmélet tudománya a vezetőket — azoknak a szervezet eredményességére gyakorolt hatása alapján — öt szintre osztja. A legmagasabb szint az ötödik, amelyen a vezető képes nem csupán jót (mint a negyedik szinten működő vezető), de nagyszerűt alkotni. A negyedik és ötödik szintű vezető között lényegi különbség, hogy előbbi első lépésben a feladatot határozza meg, majd ahhoz választja ki az azt megvalósítani képes munkatársakat, az ötödik szintű vezető azonban először csapatot toboroz, majd közösen tűzik ki a szervezetet nagyszerűbbé tenni képes célokat. Látható, hogy az ötödik szintű és a szolgáló vezető lényegében azonos típusjegyekkel bír. Mindkettő jellegzetessége az alázat, mindkettőjük számára fontosabb a cél eléréshez szükséges személy, mint maga a cél, azaz hogy jó csapatot válasszanak maguk mellé, és úgy határozzák meg a célokat. Ahhoz, hogy valaki ötödik szintű vezető legyen, etikus, szolgáló vezetőnek kell lennie, és fordítva: aki e vezetési stílust választja, eljut az ötödik szintre." Kérdés, hogy ezek a metodikák alkalmazhatóak-e egy egyetem, főiskola vezetésében. Szerencsés esetben mind a rektor, mind a kancellár megválaszthatja csapatát. Persze közismert, hogy a rektor gyakran a belső érdekviszonyoknak kitetten választ maga mellé helyetteseket, s lényegében a szenátus által gyakorolt rangsorolási jogkör korlátozza is a rektort a kiválasztási szabadságában, de végső soron megteremthető annak lehetősége, hogy csapatot építsen, és velük közösen találja ki az intézmény jövőjét. Ezekben az időkben e lehetőség külön is felértékelődik. A kancellárnak még kevesebb kötöttséggel kell számolnia. Külön-külön tehát nyitva áll a lehetőség e két vezető 352 Patterson, Kathleen — Redmer, Timothy A. O. - Stove, A. Gregory: i.m. 15-17. 253 Dless, Nicola M. — Maak, Ihomas — Waldman, A. David: i.m. 51., 55-59. A szerzők kutatása kimutatta a felelős vezetés és a vezetők iránti bizalom szoros összefüggését. 54 De Hoogh, Annabel H. B. - Den Hartog, Deanne N.: i.m. 300. 5 Patterson, Kathleen - Redmer, Timothy A. O. - Stove, A. Gregory: i.m. 3., 10-11.
