Page 119 [119]
OCR
II8 VEZETŐK, TESTÜLETEK, FELELŐSSÉG A FELSŐOKTATÁSI INTÉZMÉNYEKBEN teendő (megtenni szükséges) cselekvések dichotómiája anélkül, hogy reflektálna arra, mit kellene tenni. E szerep és tett alapú felelősségattribúciós elméletben a szerep vonja maga után a szankciókat, eltérő szerepekhez eltérő szankciót kapcsolva: nem állva meg ott, hogy mit tett a cselekvő, hanem azt vizsgálja, mit tett az a cselekvő, aki a cselekvés pillanatában egy meghatározott szerepben volt. A Heider-modell torzitasa a kialakítását megelőző vizsgálat sajátosságából (ti. gyermekek felelősség-felfogására irányult) adódik, s noha más kutatások szerint a felnőttek is hasonlóan látják a felelősséget, ők nagyobb arányban tulajdonítanak a szándékoknak jelentőséget. ?? A szerepek jelentőségét az adja, hogy mivel eltérő szerepekre eltérő elvárások vonatkoznak, ugyanaz a tett eltérő szerepekben eltérő morális megítélést vonhat maga után, következésképp a felelősség is eltér." Ebből adódik, hogy a vezető pozícióban lévő személy felelőssége — nem csupán jogi szempontból -— eltérő megítélés alá esik attól függően, hogy azt e minőségében vagy tisztségétől függetlenül tanúsított magatartása alapozza meg. A cselekvő felelőssége nagyobb, ha autonóm módon cselekszik, vagy felettes pozícióban van. Már az attribúció egyes alapformáiban is felfedezhetők a felelősségelkerülés motívumai: önmagában az énközpontú attribúciós torzítás (azaz hogy az egyén mekkora szerepet — felelősséget — tulajdonít önmagának) megalapozza a felelősség áthárítását, és tulajdonképpen hasonló eredményre vezet az énkiszolgáló attribúció (,a körülmények hibája — az én érdemem") is, valamint a felelősség csökkentésére tett kísérlet arra hivatkozással, hogy a következmények nem voltak 221 Hamilton, V. Lee: i.m. 321—322. 2 Hastorf, Albert H. - Schneider, David J. — Polefka, Judith: i.m. 78-79. Ugyanitt a szerzők arra is utalnak, hogy a felnőttek a következmények hatását (ti. pozitív vagy negatív) és hatásfokát is figyelembe veszik, értelemszerűen a felelősséget a nagy hatásfokú negatív következményekkel járó cselekmények esetében felerősítve. A felelősség mögötti szándék vizsgálatához szorosan kapcsolódik egy további — éppen csak megemlítendő — kérdés: miként ítélhető meg a helytelen magatartásért való felelősség a szabad akaratban való hit szempontjából. Ezzel kapcsolatban érdekes kutatásról számolnak be Cory J. Clark és munkatársai, akik arra jutottak, hogy egy morálisan helytelenítendő cselekmény után erősebb a szabad akaratban való hit, mint egy semleges cselekményt követően, ami a büntetési szándékokat fokozza, miközben egy szabad akarat létét elutasító premisszán nyugvó vizsgálatban részt vevők esetében ez a tendencia csökkent. (Clark, Cory J. — Luguri, Jamie — Ditto, Peter H. — Knobe, Joshua — Shariff, Azim E. — Baumeister, Roy E: Free to Punish: A Motivated Account of Free Will Belief Journal of Personality and Social Psychology, 106. évfolyam, 2014/4, 501-513.) 25 Hamilton, V. Lee: im. 321-322. Hamilton példajaban a hóhér és a gyilkos tette és következménye formálisan azonos, míg azonban előbbi esetben a vele szembeni várakozás az, hogy kioltsa a halálra ítélt életét, azt viszont szakszerűen tegye, a másik esetben épp e cselekvéstől tartózkodás az elvárás, e magatartás tanúsítóját negatívan ítéljük meg. 24 Hamilton, V. Lee — Sanders, Joseph: i.m. 78-82. 225 Fiske, Susan T.: i.m. 177—179.
