Page 117 [117]
OCR
II6 VEZETŐK, TESTÜLETEK, FELELŐSSÉG A FELSŐOKTATÁSI INTÉZMÉNYEKBEN megállapítására irányult, hanem az emberek felelősségről alkotott gondolatainak — azaz első sorban a másik ember megítélésének, és nem a sajátjuk értékelésének — rendszerezett bemutatását vállalta. A felelősségattribúció az egyénfejlődés során megtanult racionális folyamat, lényegében a felelősségmegállapítás első lépése, amely akár szabályszegés vagy hátrányos következmény nélkül is felmerül, de végig jelen van a morális, etikai és jogi felelősség megállapításának folyamatában is." Mindazonáltal önmagában nem alkalmas arra — és célja sem ez volt —, hogy a jogalkotó, jogalkalmazó számára közvetlen iránymutatást adjon. Maga az attribúció okságészlelés, vagy arra való következtetés, az attribúcióelmélet pedig az észlelt okság vizsgálata, azaz válaszkeresés arra, hogy egyrészt az ember saját viselkedésének milyen okait észleli, másrészt miből adódnak a saját és a külső észlelés különbségei." A magatartás belső okokon alapul, ha a külső erők nem erősek, vagy megvan a képesség az azokkal való szembenállásra, a belső erők pedig a személyes okoknak tulajdoníthatók, ha a személy nagy fokú képességgel vagy motivációval bír, s a személynek a tettei hatására vonatkozó szándékai meghatározóak abban, hogy sikert vagy kudarcot ér-e el. Az egyén viselkedésének okai lényegében két csoportba sorolhatók: amikor tulajdonságaiból következik viselkedése (diszpozicionálás), illetve amikor a helyzete vagy más külső körülmény (ideértve a szabályokat, normákat, jogszabályokat is) készteti a magatartás tanúsítására, amely bizonyos értelemben egyfajta szerep, amely a viselkedést korlátozza." Ezzel a felelősségattribúció eggyel tovább lép a szociálpszichológia irányába. V. Lee Hamilton szerint — bár a Heider-modell évtizedeken át változatlanul érvényes maradt — minthogy a pszichológia a felelősségattribúciót csupán a kognitív alapokból eredezteti, általa nem kapható teljes kép a felelősség megítéléséhez. Az ítélkezés a cselekvő konkrét tettén, illetve azok következményein, és a tőle egyébként elvárt magatartáson, illetve e kettő viszonyán alapul. A pszichológia a cselekvő szándékát, 3. Foreseeability: a következmények előreláthatóak voltak ugyan, de az adott személy a körültekintő eljárást elmulasztva okozta azokat; 4. Intention: adott személy szándékosan okozta a következményeket; 5. Justification: adott személy kényszer hatására cselekedett (ezzel bevezeti a felelősség alóli kimentés, de legalábbis a felelősségmegosztás elemét.) (Lásd még ehhez: Hamilton, V. Lee: i.m. 317—318.) A Forgas, Joseph P. (Forgács József): A társas érintkezés pszichológiája, Budapest, Gondolat Kiadó, 1989, 103—104. 22 Kelley, Harold A. — Michela, John L.: i.m. 55. Számos attribúcióelmélet létezik, amelyek közös nevezője a viselkedés annak okai alapján történő elemzése, és ezek alapján a reakciók meghatározása. (Kelley, Harold A. — Michela, John L.: im. uo.) 25 Hastorf, Albert H. - Schneider, David J. - Polefka, Judith: i.m. 78-79. >14 Fiske, Susan T.: Tärsas alapmotivumok, Budapest, Osiris Kiadé, 2006, 151-153. Ugyan Susan T. Fiske a külső körülmények között a megközelítés általánossága okán értelemszerűen nem említi, de nézetem szerint ugyanebbe a sorba illeszthetők az egyetemi hagyományok is.
