OCR
II4 VEZETŐK, TESTÜLETEK, FELELŐSSÉG A FELSŐOKTATÁSI INTÉZMÉNYEKBEN Az ember tetteiért való felelősségének kérdése a civilizáció fejlődésének kezdeteitől foglalkoztatja agondolkodókat, ennek ellenére a felelősség lélektani okainak érdemi tudományos vizsgálata csupán rövidebb időre tekint vissza. A felelősség ezen dimenziója nem korlátozódik a pszichológia területére. A szociálpszichológiai megjelenése magától értetődő, de emellett a szintén határterületi szociológia és vezetéstudomány keretei között kimunkált elméletekben is értelemszerűen visszaköszönnek a felelősség pszichológiai, szociálpszichológiai alapjai, és azok számos vonatkozásban az etikai és a jogi felelősség kérdéskörében is láthatóvá válnak. A vezetés, felelősség, vezetői felelősség fogalmát bemutató fejezetben már utaltam arra, hogy a felsőoktatási intézmények vezetését vizsgáló kutatást indokolt a vezetői felelősség teljességében, tehát nem csupán a jogi felelősségre korlátozva vizsgálni. Az alábbiakban az is láthatóvá válik, hogy a pszichológiai felelősség-fogalom sokszor reflektál a jogi felelősségre, miközben ez utóbbi is gyakran támaszkodik a pszichológiára. Elég, ha a szándékosság, gondatlanság — ami jogi fogalom — mögötti tudattartalom vizsgálatára gondolunk. (Az egyes felelősségi területek kapcsolódásáboz és kölcsönbatásaikboz lásd a 2. ábrát.) 2. ábra: Az egyes felelősségi területek kapcsolódása és kélcsénhatdsaik (saját forrás) Lényegét tekintve a vezetéstudomány is erre alapozza átfogóbb definícióját: ebben a kötelezettség konkretizálódik a tettekért (cselekvésért), illetőleg a mulasztásért való helytállásban. Iovábbi velejárója, hogy a kötelezettség normából fakadjon, A. David: Different Approaches Toward Doing the Right Thing: Mapping the Responsibility Orientations of Leaders, Academy of Management Perspectives, 26. évfolyam, 2012/11, 52.