Page 108 [108]
OCR
III. AZ EGYETEMVEZETŐI FELELŐSSÉG KOMPONENSEI 107 ban is — a gazdasági tanács, és jelenleg ezt a szerepet tölti be a konzisztórium. "7 A jogalkotó ezen kezdeményezései olybá tűnnek, mintha magáévá tenné azt a kritikát, amely a szenátust egy csekély hatékonyságú és szakszerűség híján álló testületként jellemezte." Még ha ezen megállapítást fenntartások nélkül el is fogadnánk, a jogalkotó ezen reflexiója is csak részben lenne jogosnak tekinthető, hiszen a szenátus hatásköre alapvetően jogalkotói szándékon múlik. Ugyanakkor hangsúlyozni kell, hogy szakszerűsége azonban részben saját elhatározásától is függ, ugyanis a törvényi felhatalmazás keretei között működésének szabályait szabadon megállapíthatja." E jogával élve akár a tagság kiválasztásának szempontjait megállapító rendelkezéseket kialakíthatná, akár a hiányzó szakértelem pótlásának intézményesített rendszerét kiépíthetné. A finn példa azt mutatja, hogy 2004-ig a belső igazgatás ott is ahagyományos, az oktatók, hallgatók és egyéb dok gozók képviseletét a döntéshozatalban biztosító testületek útján valósult meg, ezt követően azonban igény mutatkozott a külső, elsősorban az üzleti szféra világából érkező szakértők közreműködésére is. Ez a folyamat addig fejlődött, hogy a 2010-es reform során a finn kormány tervei szerint a vezető testület tagjainak csupán felét alkották volna az egyetemi polgárok képviselői, míg a másik fele külső tagokból (a kormány delegáltjaiból és kisebb részben a támogatók képviselőiből) állt volna, ezzel zárva ki, hogy a ,belsők" bármilyen kérdésben egymagunk dönthessenek. A terv épp ezen bukott el, mert a finn parlament alkotmányügyi bizottsága (az alkotmánybíróságok előzetes normakontrolljához hasonló hatáskörében eljárva) az önkormányzathoz való alkotmányos jog sérelmét látta a megoldásban, egyúttal azt is kimondta, hogy az önkormányzatiság nem korlátozódhat a kutatás és oktatás kérdésére, annak a gazdálkodásra és az igazgatásra is ki kell terjednie. Éppen ezért nem találta elfogadhatónak kizárólagos megoldásként egy olyan testület kialakítását, ahol a belső tagok nincsenek többségben. Azt azonban maga is kiemelte, hogy az egyetem saját maga választhat ilyen megoldást, de az csak saját elhatározásán alapulhat, arra nem lehet kényszeríteni." A németországi példa is azt mutatja, hogy bár az intézményi tanács mint legkisebb közös nevező kulcsszerepe vitathatatlan, de ugyanígy indokolt külső szakértőket igénybe venni. A tartományonként eltérő normatív keretek között ennek aránya (pl. csak egy személy vagy legalább a tagok fele, sőt akár többsége külső szakértő legyen), illetve annak módja, hogy e külső személyek miként kerülnek az intézményi szervezetbe, a helyi politikai, 17 Roóz József arra is felhívja a figyelmet, hogy amikor az állam az intézményi testületekre ruházza át hatásköreit, ezzel egyaránt növeli mozgásterüket és felelősségüket is. (Roóz Jézsef: 2012, im. 133-134.) 78 Barakonyi Karoly: 2012, i.m. 236., Veres Pal — Golovics Jozsef: 2016, im. 15. 15 Nftv. 12. § (2) bek. b) pont. 180 Suksi, Markku: Finland: Reform of regional state administration and universities, European Public Law, 16. évfolyam, 2010/3, 365-369.
