Seite 107 [107]
106 VEZETŐK, TESTÜLETEK, FELELŐSSÉG A FELSŐOKTATÁSI INTÉZMÉNYEKBEN
döntésképesség, tájékozottság, hosszú távú, intézményi és részérdekeket egyaránt
figyelembe venni és összehangolni képes látásmód) alapján történik, hanem nem
ritkán a különböző érdekcsoportok mozgásának, hagyományok előtérbe kerülé¬
sének vagy annak köszönhetően, hogy alig találni valakit, aki a tagságot vállalná.
Szinte rímelnek az előbbi gondolatokra Szamel Lajos megállapításai, aki arra
mutatott rá, hogy , [aJz alsószintű közigazgatási vezetők munkaidejüknek mintegy
ötven százalékát üléseken, értekezleten töltik, húsz százalékát pedig azzal, hogy
ezeket előkészítsék, illetve hogy felkészüljenek rájuk. "? Ugyan a felsőoktatási
intézmény nem közigazgatási szerv, de a probléma hasonló. Az intézményi vezetők
és a ,hadra fogható" oktatók-kutatók gyakorta panaszolják, hogy a ,bizottságosdi ,
különösen az eredmény nélküli, órákon át tartó ülésezés mennyi idejüket veszi el
az alapfeladattól vagy más hasznos(abb) kiegészítő tevékenységtől.
Mindezek ellenére — különösen a hagyománykövetésben erőteljes felsőoktatási
intézményekben - a testületek szerepe korántsem lebecsülendő, jelentőségük nem
csupán az akár törvényben, akár belső szabályozással hatáskörükbe telepített ügyek
fontosságából adódik, hanem a felsőoktatás-irányításban és intézményvezetésben
betöltött szerepükből, valamint abból, hogy a kollegiális szervezethez leginkább
illeszkedni képesek, az oktatók és kutatók mint autonóm személyek és az általuk
alkotott különböző érdekcsoportok összehangolására, szintetizálására leginkább
alkalmasak." A szakirodalomban ismert vélemény szerint azzal, hogy a testület
hatáskörébe tartozik a gazdasági és társadalmi környezethez alkalmazkodó szer¬
vezetfejlesztés és arról gondoskodás, hogy minderre hatékonyan és takarékosan
kerüljön sor, lényegében kettős hatáskör-, vagy ha úgy tetszik, hatalommegosztási
szerepet tölt be: ,az alapító (állam) és az intézmény között, illetve az intézményen
belül." Más nézet szerint a ,hatalommegosztás" ,ebben az értelemben nem a
feladatok, hatáskörök felosztását, szétosztását jelenti az egyetemirányítás régi
és új szereplői között, hanem a felelősség megosztását. "" Az állami fenntartói
és intézményi hatáskörök (hatalom) testület útján megvalósuló elosztásának
eszköze lett volna az irányító testület, és az volt — még ha kissé csonka formá¬
15 Szamel Lajos: A testületek felelőssége, Állam és Igazgatás, 36. évfolyam, 1986/5, 395.
5 Kisebb szervezetekben a testületi döntéssel akár az is elérhető, hogy a célokat az intézmény
egésze magáénak érezze, és megvalósításukért mindent megtegyenek. (Juhászné Szima
Mária: Vezetői és/vagy testületi döntés? Munkaügyi Szemle, 46. évfolyam, 2002/5, 40.)
Nézetem szerint a felsőoktatási intézmények esetében ez azonban csak akkor igaz, ha a
testület lényegében lefedi a szervezetet (a tantestület mintájára), vagy a testületi tagoknak
mint az intézmény egyes érdekcsoportjait képviselőknek magas fokú a legitimitása.
15 Roóz József: Felelős intézményirányítás, felelős egyetemi kormányzás, in: Hrubos Ildikó —
Török Imre (szerk.): Intézményi menedzsment a felsőoktatásban 2., Budapest, Felsőoktatási
Gazdasági Szakemberek Egyesülete, 2012, 131.
176 Keczer Gabriella: 2016, i.m. 68.