Page 67 [67]
OCR
66 VEZETŐK, TESTÜLETEK, FELELŐSSÉG A FELSŐOKTATÁSI INTÉZMÉNYEKBEN állandó mozgásban vannak.?? Ez a kettős hatás a jogbiztonságot általában véve is rendkívüli módon meggyengíti, és különösen bizonytalanná teszi a jogalkalmazást és a jogszabálysértésre alapított felelősségmegállapítást. A jelen mű terjedelmi korlátai kizárják e nagyszámú kérdés és az azokat szabályozó kormányrendelet felsorolását. Az azonban látható, hogy számos esetben csaknem öt évvel a törvény elfogadása után sem került sor a végrehajtási jogszabály megalkotására, az általános végrehajtási rendeletre is csaknem négy évet kellett várni." Az is tetten érhető, hogy több szabályozási tárgykörben a jogalkotó folyamatosan hátrál, lemondva a kormányrendeleti szintű szabályozásról, és intézményi hatáskörbe utalva a végrehajtás kérdéseit." Ez a tendencia egyfelől pozitívan értékelendő, mert nagyobb szabadságot ad az intézményeknek, ami az autonómiát az önszabályozás lehetőségének biztosításával erősíti, másfelől azonban abból a szempontból aggályos, hogy a különböző intézményekben jelentősen eltérő szabályok alakíthatók ki. Az eltérések fakadhatnak az intézményi sajátosságokból, az eltérő hagyományokból, és lehetnek pusztán véletlenszerűek (az adott egyetem vagy főiskola kodifikátora által valamilyen okból kiválasztott eszköz alkalmazása révén). Ez utóbbi esetben indokolatlan különbségek lehetnek az egyes felsőoktatási intézmények polgárainak jogai és kötelezettségei között. E nagy fokú szabályozási önállóság, álláspontom 25 . helyes, de csak akkor célravezető, szerint — az autonómia egyik zálogaként ha azok a jogszabályi keretek, amelyek végrehajtását, , kitöltését" szolgálják, illetve az intézményi szabályozásra felhatalmazást adó rendelkezések egyaránt pontosak és határozottak. Ily módon kerülhető ugyanis el, hogy az egyes intézményi szabályzatok között nem csupán a helyi sajátosságok indokolta eltérések, de a téves jogszabály-értelmezésből adódó, egyes esetekben a különböző intézmények alkalmazottait vagy hallgatóit hátrányosan érintő belső normák szülessenek. 12 Nem csupán arról van szó, hogy szűk huszonöt éven belül három felsőoktatást szabályozó törvény megalkotására került sor (ezen kívül még két novella jellegűt is elfogadott az országgyűlés 1996-ban és 1999-ben), hanem szinte minden évben (néha több alkalommal is, legutóbb 2015-ben) sor került kisebb-nagyobb jelentőségű változtatásokra. Ennek okai visszavezethetők arra, hogy a törvényeket gyakran végiggondolatlanul, sokszor a szakmai érvekkel szemben pusztán politikai akaratból, néha a felgyorsult társadalmi, gazdasági és nemzetközi változásokra való azonnali reagálás érdekében alkották meg. (Szövényi Zsolt: i.m. 9.) 23 Lásd: a nemzeti felsőoktatásról szóló 2011. évi CCIV. törvény egyes rendelkezéseinek végrehajtásáról szóló 87/2015. (IV. 9.) Korm. rendeletet. 24 Az Nftv. 58. § (4) bekezdése eredetileg kormányrendeletre bízta volna a jogorvoslati eljárás rendjének meghatározását, majd az egyes, a felsőoktatás szabályozására vonatkozó törvények módosításáról 2015. évi CXXXI. törvény 2015. szeptember 1. napjától hatályon kívül helyezte a kormányrendeletre utaló szövegrészt. Az 55. § (5) bekezdés pedig egészen 2016. június 30. napjáig tartalmazta, hogy a fegyelmi eljárás rendjét a Kormány szabályozza, ez a szabályozási jogkör a hatályos törvényben a felsőoktatási intézményekhez került (vissza). 215 Kocsis Miklós: 2011a, i.m. 70—71.
